Bizony, vannak társasjátékok, amik remek randiprogramok lehetnek. Nem gondolom, hogy ezeket a játékokat direkt erre fejlesztették volna, de (részint saját tapasztalat alapján) kiváló lehetőséget nyújthatnak, hogy a játszók odafigyeljetek egymásra, esetleg összehangolódjanak, utána pedig beszélgessenek, aztán ki tudja. :) Pláne apróbb háziszabályokkal kiegészítve, játékokkal indítva, felejthetetlen lehet egy randi.

Íme a kedvenc randijátékaim:

1. CV:

Egy teljes életutat csinálhatunk végig ebben a kedves és igen humoros társasjátékban. A vicces illusztrációk gondoskodnak majd a jó hangulatról, a kockadobós-szerencse alapú mechanizmus pedig segít, hogy ne legyen túl komoly szellemi kihívás. Laza kis beszélgetésgenerátor, ahol minimális a konfrontáció (a Gossip kiegészítőt nem ajánlom), ráadásul most már megjelent magyarul is, így az a minimális szöveg sem lehet gond többé.

2. Arboretum:

Egy korábbi cikkemben említettem már, hogy ez a kártyajáték jó program lehet egy kedves, gyertyafényes, romantikus estén, és most megerősíteném korábbi állításom. Az Arboretum nagyon szép játék, jó taktika odafigyelni a másikra, és mindenki előtt megépül egy fa-kert, ami külön élmény. A mechanizmusa nagyon egyszerű, könnyen tanulható és bár játszható kissé konfrontatívan is, de akár egymást is tudjátok segíteni, hogy a másiknak sikerülhessen a legszebb kertet összehoznia. Pont, ahogy szeretitek.

3. Patchwork:

Foltozgató móka a javából, itt is a könnyed játékmenet áll mindenek fölött. Laza, kis többször játszós kedvesség, melyben a játszók egy négyzethálós táblát próbálnak megtölteni szép színes anyagokkal, lehetőleg hézagmentesen. Nem túlagyalós program, és a téma is cuki, biztosan belopja magát a szívetekbe.

4. Vigyázz6:

Egy kis izgalom a randira. Ebben a játékban nem szeretnél pontokat (ökörfejet) gyűjteni, ugyanis aki a legtöbbet szedi össze, az veszít. A játék tervezhetetlensége és közel kiszámíthatatlansága itt az előnyére válik. Próbára fogja tenni a lazaságotokat, és a humorérzéketeket is ez a kicsi kártyajáték, s mivel nagyon rövid programról van szó, igazából több kör is simán belefér. Indításnak tökéletes!

5. Carcassonne:

Ez elsősorban egy „egyszerűbb” családi játék, de szerintem simán elfér egy egymásra hangolódós estén is. A játékosok egy várrendszert építenek föl, a saját embereiket pedig igyekeznek jó pozíciókra tenni: utakra, kolostorra, várakba, hogy a lehető legtöbb pontot hozzák haza. Talán nem túl szexi téma, de ismerkedéshez ideális: hamar kibukhat a másik játékstílusa, karaktere. Lehet, hogy pont (nem) ez a cél, de a Carcassonne (igazából bármelyik kiadása, van bőven belőle) ebben biztosan segíteni fog.

6. Beasty Bar:

Az állatok sorban állnak a Disco klubba, ahová mindenki igyekszik a saját színű állatait bejuttatni. De sajnos „face-controll” van, a bejutás erősen limitált, és csak a legügyesebben taktikázó játékos állatai mehetnek be. Ez egy kicsit csipkelődősebb játék, a felsoroltak közül talán a legkonfrontatívabb is, de sokat tud lazítani az estén. Nem szabad komolyan venni, ezt segíti a vicces illusztráció, és az, hogy a játék könnyed, és sokszor újra játszható, a kiegészítővel (New Beasts in Town) pedig tovább variálható az amúgy is színes kompánia összetétele.

7. Pandemic:

Mi is lehetne jobb az összehangolódásra, mint a kooperáció, az együttműködés? A Pandemic ugyanis lehetőséget biztosít számotokra, hogy együtt megmentsétek a világot. A játék igazán nem bonyolult, az izgalom viszont garantált: beteg embereket gyógyítotok, körbe utazzátok a Földet, és hősies küzdelmet folytattok, amíg meg nem… Ha sikerül, érdemes megünnepelni, ha nem, érdemes újra próbálni, vagy újra benépesíteni a földet. :)

Kívánok szép estét, és jó játékot!

Címkép: geekygoodies.com
Játékképek: Boardgamegeek.com

Első nekifutásra bármit. Kő-papír-ollót. Fogócskát. Komolyra fordítva a szót, rengeteg remek lehetőség akad, ami kiváló választás lehet ha hasonló témakörben gondolkodunk. Nagy pazarlás rossz játékra költeni a rászánt időt. Miért vegyünk szemetet, ha kevesebbért kaphatunk aranyat?

Könnyű valamire azt mondani, hogy „Azt nem!”, az már komolyabb kihívás, hogy „Akkor mit helyette?”, itt vannak tehát a javaslataim, hogy mely játékok lehetnek remek választások a Monopoly helyett:

1.  EladLak:

Azonnal beleszerettünk ebbe az ingatlankereskedelmi játékba, amint kipróbáltuk. A játék két fő részből áll, az elsőben ingatlanokat veszünk, a másikban pedig eladjuk őket - lehetőleg a legtöbb pénzt bezsebelve. Egyszerű, mint a faék, de elképesztő mélységei vannak, a Monopoly nagyon szeretne ilyen jó játék lenni, de még meg sem közelíti azt a minimál, laza eleganciát, amit az EladLak kiráz a kisujjából. Csodálatos játék, ez volt a legelső gondolatom, amikor a cím után elgondolkodtam a lehetőségeken. Egyetlen aprócska hibája (?) van, hogy nem lehet ketten játszani, de ezt leszámítva tökéletes játékról van szó.

2.  Monopoly Deal:

Ha mindenáron Monopoly és csakis az, és tényleg semmilyen körülmények között sem lehet mást játszani, akkor már inkább a Monopoly Deal! Ezzel kiegyezek. A Deal egy kicsi kártyajáték, ami teljesen független a klasszikus táblajátéktól és egész jó. Gyors, pergős kártyapakolgató, vannak benne érdekes ötletek, ingatlanok jönnek-mennek, aki először begyűjt három csoportot, nyer. Nem a legjobb (nem is került fel a legjobb kártyajátékok listára), de ami pozitívum átemelhető az alapjátékból, azt sikerült, végül is ingatlanozunk, és számtalan módon meghaladta az eredetit. Nem annyira ’fenszi’ (értsd: fancy – csinos/díszes), mint a StarTrekWarsSponyabobFradi Monopoly, de legalább játszható. Nagy dolog!

3.  Tokyo királya:

Elsőre furcsának tűnhet ez a választás, de kifejtem. Többekkel beszélgettem - akik szimpatizálnak a Monopolyval -, hogy vajon ők miért szeretik? Olyan volt hallgatni őket, mintha valaki amellett érvelne, hogy az atomfegyverkezés segíti a világbékét, vagy hogy az esőerdők irtása valójában segít a mókusállomány növekedésében. Végül is lehet benne igazság… Az egyik érvük az volt, hogy a Monopoly közben nem kell agyalni, nem kell gondolkodni. Ez valóban vitán felül áll... Azonban szerencsejáték kategóriában már egészen kicsi keresgéléssel is csak jobbat találni. Az egyik kedvencem a Tokió Királya. Itt se kell sokat gondolkodni: a játékosok óriási szörnyek, akik feldúlják szerencsétlen Tokiót, és egymást. Az győz, aki begyűjt 20 győzelmi pontot, vagy aki állva marad. Kockadobálás pipa, vagány dizájn pipa, interakció pipa, értelmiségi szórakozás iksz. De nem is csak ezért ülnénk le Tokió királyával játszani.

4. Alhambra:

Pénzmenedzsment, építkezés, strukturálás, tervezés. Gondolná az ember, hogy ez biztos valami nagyon komplex-nehéz, elborult őrület lehet, pedig mindez egy családi játékban testesül meg. Bevallom, lehetne szebb a külcsín, de ez a játék ettől függetlenül is fantasztikus. A játékosok a saját Alhambrájukat építgetik, és versenyeznek a többiekkel, hogy kié lesz a legnagyobb, leggazdagabb, legszebb palota, miközben figyelnek a pénznemekre, és a többiek mesterkedésére. Ráadásul jó sok kitűnő kiegészítő jelent meg hozzá, könnyű is beszerezni, nagyon meleg szívvel ajánlom.

5.  Bohnanza

Ez a remekbe szabott darab már előkerült a kártyalistán, de valami azt súgja, hogy még lesz ezután is róla szó. Olcsó, kicsi, családi kártyajáték, melyben rengeteg kommunikáció, alkudozás, egyezkedési lehetőség rejlik. Nem egy mai darab az biztos, de családi játék kategóriában örökzöld alkotás. Millió és egy változata jelent már meg (egyik csúnyább, mint a másik) és az alapot ajánlom. Érdekes mechanizmust használ a játék: a játszó a kezében lévő kártyák sorrendjén nem változtathat, és amikor sorra jön, a soron következő kártyát le kell raknia, ami nem biztos, hogy jó neki. Ilyenkor igyekszik elsózni valamelyik másik játékosnak, persze kedvező alkufeltételek mellett. Most hogy itt írok róla, kedvet is kaptam játszani vele.

6.  Splendor:

A Splendorban drágakövekkel foglalkozhatunk és igyekszünk a lehető legimpozánsabb gyűjteményt összehozni. A játék első nekifutásra nem tűnik bonyolultnak: vagy zsetont veszünk fel, vagy megveszünk egy kártyát. A felvett kártya a későbbiekben már segít a többi értékesebbet felvenni, de az ellenfelek se restek, és a legjobb lehetőségeknek hamar lába kél. Kissé vékonyka a téma a játék mögött (elég absztrakt játékról van szó), de nagyon kevés játék tud ilyen letisztult és magától értetődő lenni, mint a Splendor. Mindenképpen érdemes kipróbálni.

7.  Stone Age:

Nagyon örülök neki, hogy kiadták végre magyarul is ez a játékot, mert bár nyelv független, és az ára is morózusnak mondható, így talán mégis könnyebben eljut több háztartásba. Ez az egyik kedvenc játékom. Ebben egy kőkori családot nyílik lehetőségünk irányítani, és mi adjuk ki nekik, hogy ki mit csináljon. Különböző munkakörökhöz rendelünk emberkéket, akiknek növelhetjük a számát, adhatunk eszközt a kezükbe, építünk épületeket, nyersanyagokat menedzselünk, és itt sem árt odafigyelni a többiekre. Ahhoz képest, hogy milyen ’egyszerű’ játék, én nem tudom megunni. Szép, változatos, rengeteg stratégiai lehetőséget nyit meg, és azért van benne egy csipetnyi szerencsefaktor is. No meg nem árt, ha nagyokat dobunk. A Stone Age-nek sikerült elfeledtetnie velem a Monopoly okozta sebeket, amiért nagyon hálás vagyok neki. Kötelező klasszikus, hatalmas nagy kedvenc!

Mint a bevezetőben említettem, a Monopolynál szinte csak jobb választásunk lehet. Nagyon nem mindegy hogy a játékra szánt pénzt és időt mire tapsoljuk el, remélem sikerült olyat ajánlanom, ami felkeltette az érdeklődéseteket!

Jó játékot!

Az alábbiakban összeszedtem a Hotel társasjáték, a Monopoly (1933) 7 olyan tulajdonságát, ami miatt ki merem jelenteni, hogy szerintem a Földkerekségen ez a legrosszabb társasjáték. Ne is nevezzük társasjátéknak, nem érdemli meg, nevezzük csak…Monopolynak. Következzen a vádpontok ismertetése. Vádlott álljon fel!

1. Vádpont:

Bár nagyon modernnek árulja magát, messze idejétmúlt a mechanizmusa, a „dobok, majd egy irányba lépek”. Hatalmas a szerencsefaktor. Ez volt az egyik legelső mechanizmus, amit a ’modern’ társasjáték elhagyott.

2. Vádpont:

Nem kell döntened, a játék játszik téged. A „ki nevet a végén”, ami hozzáteszem jóval öregebb, az messze intelligensebb játék ennél. Egy bábud van, a dobókocka dönt, a húzott kártya dönt, neked annyi a dolgod, hogy pakolgasd a bábut, és a pénzt. A játékos egy helyzetben kerül döntéshelyzetbe: megvesz-e egy ingatlant, vagy sem. Ennyi a döntés illúziója.

3. Vádpont:

Családi játéknak árulja magát, de NEM az. Egy jó társasjáték remek lehetőség arra, hogy közös élmény legyen a játékosoknak, helyzetbe hozzák egymást, és ami a legfontosabb: figyeljenek egymásra. Vajon mit akarhat a másik, mi a terve? Ebből a Monopoly semmit sem teljesít. A játékosok között nincs interakció, néha kifosztjuk egymást, aztán jóvan’.

4. Vádpont:

Az üzenete: a kapitalizmus. Nem szeretnék politikai húrokat pengetni, csak elmondom, amit látok. A játék akkor ér véget, ha mindenki tönkrement, és csak egy játszó maradt. Sokan említik egy lapon a Gazdálkodj Okosannal, és tényleg hasonló a mechanizmus („dobok lépek, kártyát húzok”), DE a míg a Monopolyban a többieket tönkre téve, kizsákmányolva érvényesülök, addig a Gazdálkodj okosanban egy lakást építek, nem bántok senkit, egymás mellett érvényesülnek a játékosok, nem egymás kárára. Milyen lenne a ’Gazdálkodj’-ban egy ilyen kártya: „Most ellophatod az egyik játékostársad nagy nehezen összekuporgatott konyháját.” Gratulálok!

5. Vádpont:

Végigjátszhatatlan. Irracionálisan hosszú, és az a vége, hogy a játékosok sorra kiesnek a játékból. Tehát lesz, aki befektet időt energiát a játékba, majd kiesik és kívülről végig nézi ahogy a többiek játszanak. (vagy se) Ez sajnos több rosszindulatú játékban is előfordul, de azok legalább nem több órásak. Időrablás, amit művel ez a játék, és mintha a reményeddel táplálkozna. A reményeddel, amit elvesz tőled és téged megrág és kiköp. Ha szerencséd van, hamar tönkre mész és mehetsz sudokuzni.

6. Vádpont:

Bármelyiket változatát veszed meg, mind ugyan az. Mind. Ugyan. Az! Hatalmas átverés, hogy kicserélik a bábukat és pár képet az éppen menő marketinges irányzathoz illően, de a játékmenetben semmi változtatás nem történik. Egyszer láttam a Star Wars Monopolyt, ami annyiba került, mint egy másik komoly egészestés játék. Arra nem vették a fáradságot, hogy a börtön mező mondjuk „Jabba tömlöce” legyen, neeem… az túl kreatív lenne, maradt börtön. Ötlettelen pénzlehúzás az összes fajta Monopoly. Azt nem tekintem változtatásnak, hogy valamelyikhez bankkártyák vannak és egy elemes számológép. Mert bőven van annyival drágább az a verzió, hogy ennyit megérdemeljen a játékos.

 7. Vádpont:

Sokak számára ez „A TÁRSASJÁTÉK”. A Monopoly-t ismerik egyedül, és ez alapján döntenek emberek, hogy szeretnek-e társasozni vagy sem. Tudom, ez javarészt a boltok hibája, de kétségtelen: ez a játék van szemmagasságban, egy tájékozatlan ember ezt fogja megvenni, ezzel próbál játszani, ezután lesz rossz tapasztalata, és dönti el, hogy nem szeret társasjátékozni, rosszabb esetben játszani. Ez a bűne a Monopolynak túlmutat önmagán és teszi messzemenőkig kártékonnyá ezt a Monopolynak nevezett átkot, amit hosszú munka lesz kitisztítani a köztudatból. Szent kereszteshadjáratom ez. :)

Ez pedig csak pár dolog a Monopoly bűnei közül, simán tudnék még ennyit összeszedni, de nem szeretnék, mert még a végén reklámot csinálok ennek a szégyennek. Annyi jó játék vehető egy Monopoly árából, hogy csak na. Keresgéljetek, én pedig szívesen segítek az ötletelésben!

Hogy közelebb kerüljetek az ízlésemhez, gondoltam összeszedem azokat a játékokat, amiket kifejezetten nem kedvelek, nem ajánlok, sőt valójában komoly fizetést kérnék érte, hogy játsszak velük. Fontos azonban leszögeznem, hogy ez az én ízlésem, ha olyan játékot érintenék, ami a kedvenced, ne haragudj meg érte, ez egy ilyen szubjektív műfaj. Íme, a legkevésbé kedvelt játékaim:

1.  Munchkin:

Na, rögtön a közepébe. Nem, de nem ám, nagyon nem! Már a címe sem, pláne ahogy kinéz. Ráadásul a játék tematikája: a havert hátba döfni… egy esélyt adtam neki, és sajnos pont olyan rossz volt, mint, amennyire tartottam tőle. A társasjátékozás Adam Sandlere ez a gyújtósalapanyag. Ezernyi kiegészítőjével boltok tucatjairól vigyorog rám ez az ismeretség-temető, ami olyan ronda, hogy szebbet tüsszentek. Hogy maradna az összes abban a pokolmélyi kazamatában, ahonnan előjött.

2.  Galaxy Trucker:

Sokak ajánlása után próbáltam ki ezt a játékot és életem egyik legborzalmasabb játékélményét köszönhetem neki. A játék két részből áll: az elején építesz egy űrhajót, aztán tehetetlenül nézed végig, ahogy szétesik, szétlövik, elpusztul az, amit nagy nehezen felépítettél. Majd ugyanezt még kétszer átéled… ééés ennyi. Ez a játék büntet, sőt ez a leg- ”büntetőbb” játék, amit ismerek. Ad valamicskét, aztán visszaveszi az egészet. Messziről, nagyon messziről elkerülöm, mint egy radioaktív hulladékot. Vesszen az űrbe!

3.  Evolúció:

Nagyon szerettem volna szeretni ezt a játékot és hatalmas csalódás ért, amikor kipróbáltam. Ronda, buta, értelmezhetetlen, tervezhetetlen zűrzavar, a játékélmény és hangulat teljes hiányával, olyan, mint egy harmatos böffentés. Konfrontatív, túlárazott, rossz minőségű, a játék közepén lehet tudni ki fog nyerni, tele van olyan dolgokkal, amiket nem szeretek. Van rosszabb, de ez nagyon keserű ízt hagyott a számban. Hogy halt volna ki...

4.  Sakk:

Ez amúgy egy nagyon jó kis játék, de nekem a gyermekkoromból származó, nagyon régi ellenérzésem van vele kapcsolatban. Amikor kicsi voltam, a sakkot egy kultikus, mitikus pátosz övezte, hogy az „A JÁTÉK”, és csak akkor számítasz jó társasjátékosnak, ha ebben jó vagy. És én persze nem voltam valami nagy sakkmester, agy hiába próbálkoztam, sok frusztrációt köszönhetek ennek. Most már tudom, hogy ez egy nagy baromság és erről a gyermekkori traumáról nem a sakk tehet, de ha a sakkra gondolok, máig összeszorul a gyomrom és nagyon nem szívesen ülnék le egy partira. Konfrontatív, agresszív, modoros, túlságosan szimmetrikus, és avítt játéknak tartom, aminek múzeumban a helye. Lepje por.

5.  Rizikó:

Alapvetően a háborús témájú játékokat én nem nagyon szeretem. A főiskolán legtöbbet a Rizikó került elő és mindenki azt mondta, hogy ez a játék zseniális, és ez a stratégia és hadászat játéka, és hogy mekkora Alfa és Omega! Akkoriban még bevettem ezt, de most hogy már jó pár társas fordult meg az asztalomon, látom, hogy közel sincs így. Nyomokban tényleg vannak benne stratégiai elemek, de hatalmas a szerencsefaktor, pokoli hosszú a játék és (könnyen lehet, hogy tévedek) szerintem nem hozza közelebb az embereket egymáshoz, de még csak tisztességes hangulatot se teremt. Sortűz általi halált neki!

6.  Csótány Póker:

Ez a játék konzisztens a témájával és tényleg egy rohadék játék. Szívből utálom. Nem véletlenül rossz, hanem tervezetten és letesztelten, tudatosan fordítja egymás ellen a játékosokat. A játék lényege, hogy szívassuk azt, akinek a legrosszabbul megy. Nyomjuk még mélyebbre, rúgjunk bele. Veszítsen egyvalaki, mert mi csak akkor nyerünk, ha valaki veszít. Ez a játék nekifutásból, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, visszaesően gonosz. Annyira utálom, hogy megtartottam, hogy emlékeztessen, hogy ennél lejjebb nincs. Ez a pokol egy kis relikviája. Enyésszen!

7.  Monopoly:

Az általam egyik, ha nem a legkevesebbre tartott játék, „nagyon a bögyömben van”, ahogy mondani szokás. Konkrétan hiszem, hogy a világ jobb hely lenne nélküle és nem túloznék, ha egy születésnapi tortába sütött HIV vírussal fertőzött borotvapengéhez hasonlítanám. Készítettem is egy listát a Monopoly bűneiről, hamarosan olvasható lesz.

Nos, ezek amikkel nem, de ezeken kívül szinte mindennel igen. Hamarosan készül a kedvenceimről a lista! :)

Ebben a bejegyzésben két alapvetést tartottam szem előtt:
1: Az erre a listára kerülő játékok csak kártyákból állhatnak.
2: Igyekeztem eltávolodni a klasszikus francia és magyar paklitól, így azok, és az azokkal játszható játékvariációk nem szerepelnek majd benne.
Következzen 7 nagy kedvenc kártyajátékom, amit nagyon szívesen ajánlok!

1.  Bohnanza:

A játékosok babföldekre babokat ültetnek, mindenfélét. Chiliset, zöldet, tarkát… Bugyután hangozhat, de ez a trükkös kis kártyajáték mindent tartalmaz, amit egy családi játéknak tudni illik. Igazán egyszerűek a szabályok, nyelvfüggetlen játék ami mellőzi a konfrontációt. Könnyed hangulatú, de vannak benne izgalmas döntések, sok az interakció a játszók között, mindegyik játékos körében mindenki érdekelt lehet. Szeretem ebben a játékban, hogy viszonylag könnyen beszerezhető, és ár-érték arányban verhetetlen választás.

2.  Dominion:

Így van, ez egy kártyajáték. 500 kártya van ebben a szép nagy dobozban, ami rengetegféleképpen variálható. A játékosok egy birodalmat építenek azzal a csavarral, hogy ez a birodalom a saját paklijuk lesz. A játék motorja igazán egyedi, egy úgynevezett „pakliépítő mechanizmust” használ, ami bonyolultnak hangzik, nem az. Mit teszünk bele a birodalmunk paklijába, mit dobunk el belőle? Számomra van egy komoly „élet-pakli, mi van benne az életünk paklijában” párhuzama a játéknak, ami külön kedvessé teszi ezt a társast. Ugyan a kártyák nem nyelvfüggetlenek, de megéri a játék a befektetést. Ki merem jelenteni: A Dominion kötelező olvasmány.

3.  Tichu:

Ugyan kikötöttem, hogy kerülöm a francia paklit, a Tichu esetében mégis kicsi kivételt teszek. Ugyanis ez majdnem egy francia kártya pakli, csak 4 extra kiegészítő kártyával. Ez a játék csak 4-en játszható, két 2 fős csapat küzd egymás ellen, a társukat segítve. A játékosok közt az összes kártya kiosztásra kerül, így taktikai döntések egész garmadája, helyzetfelismerés, kockáztatás, blöffölés is szerves része a játéknak. Bár ritkán kerül elő, de ha igen, nem nagyon tudjuk letenni, nagyon addiktív szórakozás.

4.  Arboretum:

Minden alakalommal szívmelengető ezzel a játékkal játszani. Alapból szeretem, amikor a játékosok előtt felépül valami a játék végére, legyen az egy birodalom, kastély, város, esetünkben a játékosok egy fakertet-arborétumot alakítanak ki kártyáik segítségével. Azon túl, hogy ez a játék nagyon szép, komolyan taktikus is, és alapos tervezést igényel. Sajnos viszonylag nehézkes hozzájutni, de mindenképpen megéri a figyelmet és a kipróbálást. Apropó remek randijáték, csak úgy mondom. :)

5.  Timeline-Cardline sorozat:

Ez nem konkrétan egyetlen játék, ez egy műfaj, amit a figyelmetekbe ajánlanék. A közös bennük, hogy műveltségi játékok, és a kártyák sorba rendezésén alapulnak. A lapokat vagy időrendben (mint a Timelineban),  vagy valamilyen más adat szerint (Cardline sorozat) kell elrendeznie a játszóknak. Sokféle van belőle: Állatos, Star Wars-os, Találmányos, Dinoszauruszos stb. Nagyon könnyen tanítható, igen informatív, jól nehezíthető és remek családi játék lehet. Mindenképpen érdemes kipróbálni, tanároknak meg szerintem hatalmas segítség lehet(ne).

6.  Vigyázz6!:

Tudom, sokan nem szeretik ezt a játékot, de én szinte rajongó vagyok. A játék lényege, hogy nem szeretnéd, hogy a sorban a Te kártyád legyen a hatodik. Ha mégis a te lerakott lapod a hatodik, jön a bünti. Hektikusnak tűnhet a játékmenet, nos teljes mértékben az. Szuperrandom, szinte tervezhetetlen, nem egy gémerjáték, de ha ezt el tudja engedni az ember, akkor garantált a szórakozás. Komolyan jobban izgulok ezen a játékon, mint más a horrorfilmeken. Az van ráírva, hogy 2-10 fő játszhatja, és tényleg! Mivel mindenki egyszerre választ kártyát és egyszerre játssza ki, kötelező partikellék.

7.  Dobble:

Szerencsére sokaknak nem kell bemutatni ezt a fergeteges játékot, mert meglehetős ismertségnek örvend: sok iskolában és háztartásban megtalálni már a Dobblét. Okkal! 55 kerek kártyalap + 5 féle játékszabály = instant játékélmény. Ez egy gyorsasági játék, aki leggyorsabban megtalálja és bemondja az egyetlen közös szimbólumot 2 kártyán, az nyer, a szabály nagyvonalakban ennyi. Ez a játék egy asztalhoz ülteti az unokát a nagymamával, az első társasozót a tapasztalt gémerrel, játszható ketten, de akár nyolcan is. A játékpiacon kapható egyik legmegbízhatóbb játék.

Jó játékot!

Döntő többségben a feleségemmel ketten szoktunk játszani, így a kétszemélyes játékok a szívem csücskei. Leginkább ezeket szeretem, főként ilyeneket gyűjtök, többjátékosok közül is azokat, amiket lehetőség szerint jó ketten játszani. Nem kifejezetten szeretem a hosszú és kimerítő egészestés társasokat, az alábbiakat az alapján válogattam, hogy velük a játék legyen játék és nem munka. Könnyedebbek, kikapcsolósak, de mindben megvan az a bizonyos mélység, hogy komolyan vehetőek legyenek. Következzenek a kedvenc csak és csakis ketten játszható társasok:

1. Patchwork:

Ez volt az egyik legelső játék, ami eszembe jutott, amikor arra gondoltam, hogy két fős játékokról készítek videót. Ebben a tetrisz-szerű absztrakt játékban a játékosok egy négyzetrácsos teret töltögetnek szövetdarabkákkal ügyelve arra, jusson is maradjon is a fizetőeszközből: a gombokból.  Végtelenül kedves játék, melynek ugyan hajszálvékony a témája, de szerintem mindenkit levesz a lábáról. Egyszerű szabályaival elegáns kivitelezésével kihagyhatatlan választás. Ha még nem próbáltátok, uccu neki!

2. Yinsh:

Az igazi zseni átlát a káoszon – ahogy a mondás tartja. Ez a játék ezt a képességeteket próbára fogja tenni. A játék előre haladtával egyre kuszábbnak tűnik a helyzet, és az a nyerő, aki úgy tudja alakítani a korongok és gyűrűk állását, hogy az neki kedvezzen, nem egyszerű feladat még a gyakorlottabbaknak sem. Ötödölő 18.9. A szabályok letisztultak, a játék szépen balanszolt, igazi mestermunka. Bár a külcsíny nem túl szexi, de a belbecs feledhetetlen élményt tartogat.

3. Shanghaien:

Heörr! Ronda, de finom. Ezt a játékot a doboza alapján biztos nem veszem meg, pedig igazán remek kis mókáról van szó. A játékosok kalózcsapatot építenek dobókockák segítségével, és aki a legértékesebbet gyűjti, az nyer. Bár van szerencsefaktor, de komoly taktikai érzék és ügyes helyzetfelismerés nélkül nincs siker ebben a párbajban. A játék végi trükkös pontozói csavar tovább színesíti az amúgy is különleges játékélményt. Shanghaien!

4. Jaipur:

Cserebere fogadom, többet vissza nem adom. A cserélés és piacolás magasiskolája a Jaipur. Alapvetően egy kártyajáték melyben a kelet mesés kincseivel kereskedünk. Rövid és pörgős, amelyben tűnhet úgy, hogy a nyertesnek szerencséje volt, de több játék során kibukik, hogy ki volt az aki ügyesen figyelte a játék állását, mert kockáztatni, esetleg kivárni, ki volt az ügyesebb kereskedő. A játék három menetet javasol, de mi folyton azon kaptuk magunkat, hogy játszunk még egyet és még egyet és még egyet.

5.  Mr. Jack:

Ebben a dedukciós, nyomozáson alapuló játékban az egyik játékos hasfelmetsző Jack bőrébe bújik és megpróbál elmenekülni, a másik játékos pedig nyomozó lesz és megpróbálja lefülelni, mielőtt az elmenekülhetne. Nemhiába élt meg ez a játék több változatot, (nekünk az alapjáték van meg a kiegészítővel és a pocket változat), hatalmas élmény a játékosoknak. Következtetés, kizáró taktika, helyezkedés, színlelés és szinte végtelen újrajátszhatóság és az idő Mr. Jacknek kedvez. Kinek van vér a pucájában nekivágni ennek a kalandnak? Háh!

6.  Battle Line:

Tábornok! A seregek felsorakoztak az alakulótéren és csak a parancsát várják. Ebben a háborús témájú kártya-alapú játékban a cél az ellenfél hadivonalán való áttörés, vagy a katonai fölény megszerzése. Taktika az ötvennyolcadikon. Első megközelítésre nem tűnhet túl érdekesnek, de messze több van ebben a játékban, mint első látásra látszik, bőven megéri a figyelmet, nem is gondoltam volna, de a feleségem egyik kedvence. :) Most ’Schotten Totten’ néven szerezhető meg könnyebben. A dizájn jóval gyermetegebb, de a beltartalom változatlan.

7.  7 Csoda Párbaj:

Szerintem ez az egyik legjobb kétszemélyes társas, ami kapható, a személyes kedvencem. Ebben a játékban a játékosok birodalmak vezetőiként az ókori világ csodáit építhetik meg. Ez a játék mindent tud, amit egy mai csúcskategóriás játéknak kell. Szép kivitelezés, hatalmas újrajátszhatóság, a választható csodákon keresztül egyedi képességek, a játékot többféleképpen nyerheted meg, egy önálló mechanizmust építesz fel, komolyan oda kell figyelni az ellenfél mesterkedésére. Bár kicsit drágácskának tűnhet, de játékélmény szintjén bőven megéri a pénzét.

Ezek azok, amik első körben felötlöttek, de miközben írtam, még sok ötlet jutott eszembe, lehet, hogy hamarosan jelentkezek még pár javaslattal.

Jó játékot!

Az együttműködésen alapuló játékok válfaja egy nagyon különleges és fontos csoport a társasjátékokon belül. Jómagam is felkaptam annak idején a fejem, hogy ilyen is lehet? Van ilyen? WOW! Hogy nem két csapat verseng, hanem mindenki mindenkivel? És ha valaki veszít, mindenki veszít, ha valaki nyer, mindenki nyer? Ez zseniális! Persze azóta az alapvetést alaposan megcsűrte-csavarta a szakma és azóta például már van fél kooperatív műfaj is, amikor egy játékos van a többiek ellen, vagy van olyan fajta játék is, hogy mindenki nyer, csak egyvalaki veszít a csapatból. Van olyan játék, amiben az árulót keressük a csapatban, van olyan, hogy egy darabig kooperatív aztán egy pillanatban valaki a többiek ellen fordul. Szóval számtalan izgalmas variáció létezik, érdemes körbenézni, mielőtt választunk.
Az alábbi listában szereplő játékok teljes mértékben kooperatívak, tehát minden játékos együtt dolgozik a közös sikerért. Következzenek a kedvenc együttműködős játékaim.

1. Hanabi:

Ez egy kicsi kártyajáték, persze sokféle kiszerelésben kapható. A lényege, hogy a játékosok közösen egy csodaszép tűzijátékot próbálnak összehozni. A dolguk nem egyszerű, hiszen a játékos mindenkinek a kártyáját láthatja, csak a sajátját nem, mert fordítva kell fogni a lapokat. A játékosok információmorzsákat adnak egymásnak, hogy mi lehet a másik kezében és így próbálnak színes számsorokat összehozni, de jaj, ha elrontanak egy kártyatételt, mert jön a villám és könnyen eleredhet az eső, rövidre zárva a tűzijátékot. Kommunikáció, következtetés és csapatmunkafejlesztés mesterfokon, akár két személynek is. Egyszerű, de nagyszerű játékról van szó, ami mindenképpen megér egy próbát!

2. Leo:

Segítsünk Leonak eljutni a fodrászhoz! Ez egy nagyon fontos, hiánypótló alkotás, mert kényelmesen játszhatják kisebbek is. Tulajdonképpen gyerekjátékról van szó, de nyerni benne nem gyerekjáték. A kiírás 6 éves kortól ajánlja, de már ügyesebb 5 évesek is megbirkóznak vele. Fontos lehet, hogy korán találkozzanak a gyerkőcök az együttműködésen alapuló játékokkal, hatalmas közös élményt biztosíthat számukra és teremthet igényt, hogy játszanak hasonló játékokat és a későbbiekben se idegenkedjenek az együttműködésen alapuló helyzetektől. Szép színes kivitelezésével, és hangulatos témájával a Leo biztos belopja magát az egész család szívébe.

3. Robinson Crusoe:

No ez egy súlyos játék. A játékosok hajótöröttek az elátkozott szigeten, és próbálják teljesíteni az adott küldetést. A Robinson Crusoe több játékcélt tartalmaz a legkülönbözőbb fajtából. Igazi egész estés programról van szó, és ehhez hűen a játék csurig van pumpálva kalanddal, izgalommal, sikerrel és kudarcélménnyel. Bizony, nehéz játék és nem baj, ha szerencsésen dobnak a játékosok a kockával. Tapasztaltabb játékosok körében igen megosztó alkotás, magam is vacilláltam, hogy a listára tegyem-e, de beláttam, hogy olyan komoly szellemi teljesítmény és olyan esszenciális kooperatív élmény a Robinson Crusoe, ami nélkül nem lenne hiteles ez a lista. Ha valaki szereti a szó nemes értelmében vett nehéz játékokat, és az együttműködést, kötelező darab, ám, ha valaki nem, akkor messziről kerülje el.

4. Elder Sign:

Ahogy a Robinson Crusoe, ez is erősen nyelvfüggő alkotás. Nekem az Arkham Horror és Elderich Horror játékoknál egy fokkal kedvesebb az Elder Sign. Afféle horrorjátékról van szó, ahol a játszók mindenféle ősi jeleket keresnek és próbálják az ősi véneket megakadályozni abban, hogy elpusztítsák a világunkat. Káprázatos minőség, sok szép illusztráció, és aki szeret kockával dobni, itt megtalálhatja a számítását. Ketten, hárman is kiváló, én négynél többen nem játszanám, bármit is állít a játék. Ha megy az angol és szeretitek a borzongást, ajánlom a fejesugrást ebbe a rémséges világba, aztán ha tetszett, rengeteg különleges kiegészítő készült a játékhoz, amivel bővíthetitek a játékgyűjteményeteket.

5. Escape:

Vajon kijutunk az elátkozott templomból? Nem lesz egyszerű… Egy rendkívül egyedi játékról van szó, ugyanis a játékosok valós időben, egyszerre játszanak, nincs a játékosoknak saját köre. A háttérben hangulatos zene szól, nekik pedig hatalmas nagy szükségük lesz egymás segítségére. Ez is igazán megosztó játék és valószínűleg kevés gémer listáján találjátok meg, mert valóban hangulat kell hozzá. Nem árt, ha valaki szeret kockával játszani, mert a játékban nem is csinálunk mást. Szerintem az igazán egyedi játékmenetével, hangulatával, zenei kíséretével, szerintem ott a helye a legjobbak közt. Mindenképpen érdemes kipróbálni!

6. T.I.M.E. Stories:

Ez a különleges darab egy erősen nyelvfüggő alkotás, de ki merem jelenteni, hogy alapmű. Alapmű, mert vette a bátorságot és a lehető legtöbbször újra játszható társasok világába „egyszer-játszhatóként” érkezett meg. Történetet mesél el, fordulatokkal és meglepetésekkel. Évente érkezik hozzá új kampány, ami új és új kihívások elé állítja az időutazókat. A játékosok ugyanis időben és térben visszautazva korabeli emberek bőrébe bújva fejtenek meg talányokat, derítenek ki összefüggéseket. Nem egy első lépcsőfokos (kezdő szintű) játék, de igazán különleges és egyedi darabról van szó, igazi ínyencség, erősen javallott kipróbálni.

7. Pandemic:

A Pandemic számomra „A” kooperatív játék. A játékhossza, a külcsínje, a taníthatósága, a nehézsége alapján tökéletesen elegáns és letisztult, igazi mestermunka. Ugyan nyelvfüggő, de kiadták magyarul, így extra könnyen beszerezhető, kötelező olvasmány. A kiegészítői sokat adnak hozzá, a Legacyval például egy történetet élhetnek át a játékosok, az Iberiával pedig valósabb történelmi események részesei lehetünk. Igazán sokszor játszós, egész estés szórakozás, akár családi program is lehet, de őszinte szívvel minden korosztálynak ajánlom 10 év fölött. Randira, kislétszámú buliba, első játéknak, tapasztaltabbaknak, mindenkinek meleg szívvel javaslom, aki kicsit is szereti az együttműködésen alapuló játékokat. Játsszátok!

Ezek tehát a nagy, kedvenc, kooperatív társasjátékaim, de persze jó pár komoly darab kimaradt a listáról, érik is a gondolat, hogy elkészítsem a ’további 7 nagy kedvenc kooperatív társas’-t, meglátjuk. Rengeteg izgalmas téma van még.

Köszönöm a figyelmet, jó játékot mindenkinek!

Üdvözlök Minden játékkedvelőt - játékos lelkű érdeklődőt!

Hatalmas izgalommal indítom útjára ezt a blogot, ami régóta tervezgetett szívügyem: a társasjátékozás káprázatos világába kalauzolja az olvasót, hallgatót. Hallgatót is, ugyanis hamarosan startol a Mitjátsszunk podcast is, ami főleg az itt olvasható anyagok 'hangosblog' formája lesz.

A társasjátékozás a mindennapjaim része, ha tehetem főleg ezzel foglalkozom. Sokadik éve csiszolgatom a műveltségem, sok száz játék megfordult a kezeim közt, és szép gyűjteményt tudhatok a magaménak. Játszom, tanulok, játékot fejlesztek és tanácsot adok. Azt tapasztalom, hogy egyre többekben születik meg az igény, hogy játsszanak és sokan keresnek meg javaslatot kérve, hogy mit játsszanak.

Ezért készült el ez a blog, és ezért ez a kezdeményezés, hogy tanácsot adjon a társasjátékok iránt érdeklődőknek, hogy mik azok a játékok, amikkel jó kezdeni, s mik azok a játékok, amikkel jó tovább mélyíteni a kezdeti ismeretséget a játékok világával.

Induljon tehát a nagy utazás, sok-sok játékkal! Élménydús olvasást, és jó játékot kívánok mindenkinek!

Győri Zoltán