Ebben a cikkben olyan társasokról teszek említést, amik bár játszhatók többen is, érzésem szerint két fővel adják a legmélyebb, legjobb játékélményt. Viszonylag ritkább, hogy egy játékot lehet négyen is játszani, és ketten mégis jobb, mint négyen, de azért véleményem szerint vannak ilyenek és nem is akármilyenek! Tehát, ha ketten játszanátok, ezeket a játékokat nagyon szívesen ajánlom!

1.  Castles of Burgundy

Ez egy olyan játék, amelyben bár aktívan jelen van a dobókocka, mégsem érzem azt, hogy csak a szerencse határozná meg a játékélményt. Egy fantasztikus szerző: Stefan Feld, szerintem legjobb játéka. Valóban nem szép kivitelezésű, minden matt árnyalatú benne, de ezért messze kárpótol minket a játék mélysége. Egy kicsi birodalom épül meg a játékosok előtt, és ha ügyesen, jól időzítve helyezgeted a kis épület-mező lapocskákat, indul a győzelmi-ponteső. Hatalmas az újrajátszhatósága, és nem is nevezném kifejezetten nehéz játéknak, nagyon gyakran kerül elő a mi háztartásunkban. Ketten egy bő óra alatt megvan, mindenképpen megéri a befektetést, lenyűgöző alkotás. (Csak ne lenne olyan ronda, mind egy düledező panelépület…)

2.  Királyságok

Egy másik hatalmas játékszerző: Reiner Knizia játéka ez a birodalomépítgető számtanpárbaj. A játék témája igen vékonyka, a lényeg, hogy a játékosok közösen pakolgatnak birodalom részeket és várakat felváltva egy játéktáblára úgy, hogy maguknak a lehető legtöbb pontot hozza, a másiknak meg persze ne annyira. Van benne bőven konfliktus, és bár játszható négyen, ketten tervezhető a legjobban. Négyen szerintem nagyon zűrzavaros lesz, két fővel viszont igen különleges csipkelődő-párbaj kerekedhet ki, és matekleckének sem utolsó.

3.  My Village

Ez a sokak által ismert, és szeretett Village játéknak szerintem a kétfős (ketten jobb) változata. A téma és a hangulat hasonló, mint az „eredetiben”. Kis városkánk életét igazgatjuk, ügyelvén az idő múlására, hogy valakitől  a kisvárosaink lakói közül el kell búcsúzzunk, hogy az utánpótlásra is tudjunk energiát fordítani. Bár itt is van dobókocka bőven, a játék telis-tele van stratégiai lehetőségekkel, rengeteg opció közül választhatunk. Ráadásul ez a játék elég csinoska, és ketten elég jól tudnak haladni az események. Ha különleges és egyedi játékra vágytok, mindenképpen megéri a befektetést.

4.  Évszakok

Ez a játék egyedi grafikájával, hangulatával, stílusával azonnal belopta magát a szívünkbe. A „sokinformációs dobókocka rendszert” innovatívnak éreztem, a játék stratégiailag szépen tervezhető, van interakció a játékosok között, kicsi (de nem túl sok) konfrontáció is. Egy időben könnyebb volt magyar nyelvű példányt találni, most ez bajosabb (nem nyomtatják már), ez azért lényeges, mert a nyelvfüggő a játék, minden kártyán van szöveg. Nem veszélyesen sok, de azért számíthat. Készült két kiegészítő is, ami még gazdagabbá és trükkösebbé teszi az amúgy is káprázatos világot.

5.  Birodalmi Telepesek

No, ez is erősen nyelvfüggő darab, de hála az ügyes terjesztésnek viszonylag könnyű hozzájutni. A csacska cím és a gyermeteg design sokakat elijeszthet, pedig igazán ügyes és hangulatos játékról van szó. A játékosok birodalmakat építhetnek fel és igyekeznek mindezt úgy, hogy egy jól működő motort/gazdaságot hozzanak létre. Egyáltalán nem nagy ördöngösség, ketten nagyon huncut párbaj alakulhat ki, de ez a játszók vérmérsékletén is múlik. Van tér a konfrontációnak, és van bőven tér a stratégiának is.

6.  Kingdomino

A Kingdomino a lista „legegyszerűbb” játéka. Egyszerű, de nagyszerű! Egy kicsi kis süteményhez tudnám hasonlítani, ami nagyon finom. Egy végtelenül könnyed, de azért igen mély, komolyan vehető domino-szerűségről van szó. Engem lenyűgöznek ennek a játéknak az „egyszerű” megoldásai: egy kicsi királyság épül fel minden játékos előtt, és a játék legvégén és csakis akkor derül ki, hogy ki nyert. Teljesen nyelvfüggetlen, a grafika bájos, és ketten játszva sokkal nagyobb stratégiai megoldások születhetnek meg. Két mondatban tanítható, hatalmas az újrajátszhatósága, viszonylag könnyen elérhető, van pici interakció is benne – oda kell figyelni a másikra. Zseniális játék, ne ijesszen meg senkit a gyermeteg külcsín.

7.  Finca

Ez bizonyos szempontból kakukktojás, mert szerintem akárhányan nagyon jó, de talán ketten a legjobb. A játékvégi pontkülönbség nem szokott nagy lenni, de ez a játék maga a zsenialitás. Igazán nem komplikált, 5 percben tanítható, könnyed családi játék, amiben nagyon fontos odafigyelni a másik dolgaira is. A téma működik: gyümölcsöket termesztünk Finca gazdagon termő szigetén és szállítjuk el a lehető legügyesebben, felmérve az igényeket. Szép színek, jó minőség, élmény kézbe venni a gyümölcs-jelölőket. Sajnos már nehezebb hozzájutni, de ár-érték arányban szinte verhetetlen.

Jó játékot mindenkinek!

Képek: boardgamegeek.com

Egyre nagyobb divat ez a társasozás. Sorra nyílnak kávézók, ahol lehet játszani és a köztudatba is egyre jobban beavászkodik ez a trend. Rádióban beszélnek róla és a jó öreg ’Gazdálkodj okosan’ és ’Monopolytól’ díszelgő polc is kezd hígulni mindenféle jöttment próbálkozásokkal… Sokan beszélnek róla, hogy ez milyen fejlesztő, meg klassz dolog, hogy játszunk, de nem láttam, hogy valaki kifejezte volna az ellenvéleményt is. Pedig mindig kell ellenvélemény! Jó?

Ezért az alábbiakban összeszedtem, hogy miért is ROSSZ dolog társasozni!

1.  Amíg játszol, addig sem nézel Tévét!

Pedig milyen profi műsorok és reklámok vannak! Ezek a műsorok és a reklámok nekünk készülnek! A Tévé összehozza a családot, hiszen együtt néznek egyirányba. Együtt, de akár külön szobákban, egymástól jó távol is nézhetünk reklámokat. Ha játszanánk, mindettől az élménytől elesnénk. Ki akarna a családjával és a barátaival játszani? Ki akarna egy asztalhoz ültetni unokát és nagyszülőt, hogy az egész család együtt vegyen részt egy kalandban? Ki akarná megtanítani a kisgyereket a játékkultúra alapjaira? Ugye, senki? Inkább nézzük meg az összes esti híradót!

2. Gondolkodni kell!?

Ki akar a nehéz megterhelő munkanap után, vagy a szabadidejében agyalni? Senki, hisz az fárasztó. Gondolkodni nem kikapcsolódás! Szobanövénynek lenni, az kérem kikapcsolódás! Gondolkodunk mi eleget, kinek hiányzik, hogy szabályokat jegyezzünk meg, stratégiát alakítsunk ki, és ezernyi-ezernyi különleges világban merüljünk el? Kinek hiányzik, hogy egy embert a gondolkodása és játéka alapján jobban megismerjünk? Kinek hiányzik, hogy egymáshoz közelebb kerüljünk? Ugye, senkinek!

3.  Társasozni drága

Gondoljunk csak bele hány és hány doboz értékes cigarettát, vagy más hasznos dolgot vehetünk egy társasjáték árából! Egy játékért a 2000 forinttól akár 20, de még 30 ezer forintot is képesek elkérni. Az hány doboz cigaretta ára?? Sok. Bár a társasjáték megmarad, és akárhányszor újra játszható, később esetleg eladható, de egy cigarettához képest, ami nélkül köztudottan egy értékes iparágtól esne el a társadalom, eltörpül a jelentősége.

4.  Játszani túlontúl időigényes

Egy játék akár több órás is lehet! Azt az órát, amit a játszás elrabol a napodból, azt soha sem kapod vissza már. Az idő drága valuta, nem mindegy mire költjük el! Szörfölhetnél az interneten, nézhetnél pornót, dicsekedhetnél a haveroknak a másnaposságaidról, vagy persze nézhetnétek tévét. Egy társasozós óra egyetlen háztartásba, egyetlen összejövetelbe se fér bele! Az a tény, hogy egy játék ötperces is lehet és a legtöbb családi játék alig több egy óránál, ne zavarjon össze bennünket!

5. Amíg játszol, addig sem mobilozhatsz

Értékes szociális perceket veszíthet el az, aki a drága online média idejét eme gyermeteg versengéssel vesztegeti el. Nem hiába találták fel az okos mobiltelefonokat! Használjuk őket! Ezt persze társasjátékozás közben nem lehet, hisz kénytelen vagy odafigyelni a játékostársaidra. Esetleg interakcióba lépni velük. Irtózatos élmény, ami a mobilozással ügyesen elkerülhető.

6. Együtt kell működni a többiekkel

Ugyan ez csak néhány játékra igaz, de magam is láttam, hogy vannak játékok, ahol együtt kell működni a többiekkel. Mi ez kérem, csoportos terápia vagy önsegítő kör nyomorultaknak? Mindenki oldja meg maga a problémáját. A tény hogy közösen, egymást segítve oldjunk meg problémákat és csapatdinamikát fejlesszünk, miközben mindenkinek a különleges képességeit használjuk, tökéletesen használhatatlan a való életben. A világ sem segít, a másik ember sem segít, az ilyen társasjáték félrenevel, ezek ezért kérem erősen kerülendők!

7. Minden mai játéknak van egy szerzője

Ahogy a zenében beszélhetünk népdalokról és műdalokról, úgy a társasjátékok esetében beszélhetünk népjátékokról és műjátékokról. A mai játékok műjátékok. Kevésbé értékesek. Az igazi játékok: a Sakk, a Malom, a Snapszer, a Kanaszta és a Gazdálkodj Okosan. Ezek jók, a többi esetlen próbálkozás csupán. Kit érdekel, hogy ki a szerzője? Ugye, senkit?! Kit érdekel, hogy a társasjátékozás virágkorát éli és egyre másra, szinte naponta jelennek meg innovatív és egyedi fejlesztések, tágítva ezt az amúgy is gazdag világot? Ugye senkit sem érdekel?!

Kedves nézőim, olvasóim, remélem sikerült hiteles ellenkampányt folytatnom a társasjátékozás ellen.

Ne játszatok, mert nem játszani jó! Játszani nem jó. Ne játszatok! Jó? Nem játszani jó, hanem rossz, játszani nem jó! Jó? Rossz! Játszani jó, nem játszani rossz. Jó rossz!

A korábban készített kooperációs társas listámban olyan játékokat hagytam benne, ami teljesen és 100%-ban együttműködésen alapulnak. Miközben írtam ötlött fel bennem, hogy szenteljek egy listát a félig vagy ki tudja mennyire kooperatív játékoknak is, melyekben működik az együttműködés - és van valaki aki a többiek ellen játszik. Ezek a játékok nagyon egyedi és különleges hangulatot teremtenek, melynek erős fűszere a bizalmatlanság, hiszen senkiről sem tudhatjuk, hogy mi az egyéni célja. Az alábbi listán szereplő társasokban két dolog közös: kisebb-nagyobb mértékben mindegyik nyelvfüggő és szerepelnek bennük árulók.

1. Betrayal at House on the Hill:

Egy kalandvágyó csapattal nekivágtok a borzalmak és veszélyek házának. A hely alapból parajelenségekkel zsúfolt, és egy ponton – ami minden játékban máskor jön el – az egyik játékos a többiek ellen fordul. Rossz Ómen… Különleges vadászat veszi kezdetét, melynek a célja lehet a kijutás, vagy a szörnyek kiirtása (minden játékban más). Az árulónak (általában) egyetlen célja van: a többieknek vesznie kell. Ebben játékban a szerencsének és a kalandoknak jut igen nagy szerep. Szinte végtelen újrajátszhatósággal dolgozó partyjáték, melyben az erős angolosok előnyben vannak, illetve minél többen játsszátok, annál jobb.

2. Dead of Winter:

Ebben a játékban fagyos lesz a hangulat. A zombiapokalipszis kellős közepén találjátok magatokat, ahol csak egymásra támaszkodhattok. ÉS! Mindenkinek van egy titkos egyéni célja, ami nem biztos hogy segíti a többieket, ráadásul egyvalaki árulóként van vagy lehet(!) jelen a csapatban. (Itt a 'lehet' szón van a hangsúly, mert nincs kőbe vésve, hogy kell lennie árulónak és talán ez a bizonytalanság a legőrjítőbb ebben a túlélőhorror-játékban.) Ilyenkor indul be az együtt- és a morálcsökkentő együtt-nem-működés. Könnyen lehet, hogy valaki nem áruló, túléli a játékot, és mégsem teljesíti a saját célját, így bukja a játékot miközben a csapat győz. Kemény menetnek néznek elé a játékosok.

3. Shadows over Camelot:

Arthur király lovagjainak nehéz napjai vannak. Pláne, mert lehet, hogy van köztük valaki, aki nem segít. A játék áruló nélkül is igen nehéz. Ha van áruló, sok esetben elég annyit csinálnia, hogy nem nagyon kooperál – persze nem túl látványosan –, csak szépen hátradőlve nézi végig, ahogy minden tönkremegy. Ebben az esetben jó eséllyel bajok lesznek. Sokkal könnyedebb játék, mint a lista többi tagja. A hangulata sokkal családiasabb, lehet áruló nélkül és biztos árulóval is játszani – a játék sava-borsát az egymásra figyelés és következtetések adják. Kissé öregecske társas, de ha valaki szereti az Arthur mondakört, mindenképpen érdemese vele tenni egy próbát.

4. Specter Ops:

Alapból félkooperatív a helyzet. Egy csapat próbál lefülelni egy ellenséget, akiről mindenki tudja kicsoda. Ez eddig nem lenne túl érdekes. Igen ám, de a jófiúk között valaki segít a rosszfiúnak. Hogy ki az, azt a játék legelején a rosszban sántikáló, robbantásokra készülő játékos választja ki – ő dönti el, hogy ki fog neki titkon segíteni. A gonosz a játék során láthatatlan és ha a segítője 'látná' a táblán, akkor is láthatatlan marad – erősen megnehezítve a nyomozás menetét és igen izgalmas fejtörést okozva a különleges egyéni képességekkel is megáldott hősöknek. Készüljetek hosszú partykra, ha nekivágtok ennek a kalandnak!

5. BattleStar Galactica:

Ebben a játékban – mely az azonos című tévésorozat feldolgozása (Csillagközi romboló 2004-2009) – a játékosok túlélőket alakítanak, az emberiség utolsó mentsvárát, akik a Battlestar űrhajón szelve az űrt keresnek egy új hazát, ahol van lehetősége az emberiségnek az újrakezdésre. A helyzet problémás, mert állandóan zaklatják őket külső és belső támadások. A Cylonokkal (robotok, akik megszólalásig hasonlíthatnak az emberekre) vívott elmeharc igazán drámai pillanatokat tartogat. A játékmenet során valaki az elejétől kezdve áruló, de előfordulhat, hogy félúton is lesznek meglepetések.

6. Mansion of Madness (második kiadás):

Az egyik legszebb és leghangulatosabb játék, amihez valaha szerencsém volt. Egy kisebb vagyon beruházni rá és a társaság is tud szűk keresztmetszet lenni – nem mindenkinek jön be az erősen nyelvfüggő horrormaraton. Ez esetben egy applikáció fogja a játékosok kezét és vezeti végig egy birtokon, ahol vérfagyasztó lények kószálnak és az őrület leselkedik minden sarkon. Az egyik játszmánk során az egyik játékos karaktere ’megőrült’, húzott egy olyan tébolykártyát, ami ellenünk fordította. A szép az egészben, hogy mi valójában nem tudtuk, hogy milyen kártyát húzott. Az amúgy is trükkös és nehéz játék drámai véget ért…

7. The Resistance: Avalon:

Ismét Arthur király legendakör. A Szent Grál felkutatása körül zajlanak az események. Most biztosan van áruló – nem is egy –, akik körről körre szabotálják a lovagok kalandozásait. Az árulók ismerik egymást, Merlin tudja a kilétüket, Percival pedig tudja ki Merlin. A cél lefülelni a gonoszokat úgy, hogy ők ne tudják meg, kicsoda Merlin. Bonyolultnak hangzik? Így elsőre lehet, de nem az. Igazán gördülékeny és parádésan megalkotott partyjáték, 5-10 fő számára. Jósolható, hogy lesznek komoly vádaskodások és késhegyre menő beszélgetések, s bár szerintem túl sokszor nyernek az árulók, garantált a jó, füllentésekkel megfűszerezett hangulat.

Jó játékot!

Képek: biblestudy1.com, boardgamegeek.com

A következőkben olyan játékokat vettem csokorba, amiknek nincsen témája. Nélkülözik a történetet, a játék viszonylag egyszerű mechanizmusokból épül fel, és elhanyagolható a szerepe a véletlennek. Megosztó műfajról van szó tehát. Következzen 7 absztrakt játék a legjavából!

1.  Big Points

Nem nagyon láttam még egyetlen társas-listán sem ezt a remekművet. Nem hájpolt (értsd: felkapott), nincs szép doboza, és nem láttam sok bolt polcán sem, pedig ez az egyik kedvencem. A játékosoknak nincs saját színe, a közös bábukkal egy útvonalon haladnak miközben különböző színű járólapkákat vesznek fel. Azonban hogy ezek a lapkák mennyit érnek majd, az csak a legvégén derül ki. Elképesztően trükkös játék, és komoly figyelmet kér, de nem túl megterhelő. Ha van alkalmatok kipróbálni, mindenképpen ajánlom!

2.  Hive

A listán szereplők közül még talán ennek a játéknak van leginkább „témája”: a Bogárháború. Hogy mit keres a szúnyog, a katica és a méhkirálynő egy asztalon? Sok-sok taktikai lehetőséget. A cél: az ellenfél királynőjének bekerítése. Ez a játék számomra a „modern” sakk. Zseniális, hogy a játéktér nem adott, hanem a játékosok alakítják ki, és a szereplők is minden játékban más sorrendben kerülnek elő. Szinpatikus továbbá, hogy nem kerül le figura az asztalról, és nincs „ütés”, hanem beépítés van. A figurák, és képességeik trükkösek, könnyen megtanulhatóak, és jó érzés úgy játszani ezzel a játékkal, hogy érzem a fejlődési lehetőséget: tudok benne jobb, és jobb lenni.

3.  Quarto

Hozz össze négy bábut egysorba valamilyen szabály alapján. Egyszerűnek tűnik, ám van egy csavar a történetben: te adod az ellenfelednek a bábut amit letehet, ő pedig neked. Nem kell megijedni, kellemes kis, többször játszós programról van szó, de elképesztően mély, de mindemellett könnyed játék. A szabály szuperegyszerű, könnyen beszerezhető (postán is láttam…), ha tehetitek, próbáljátok ki.

4.  Dixit

A Dixit, mint absztrakt játék? Ez lehetne vita tárgya, de szerintem igen, nagyon is az! Mi a témája? Miről szól? Nyuszik ugrálnak a fűben, miután közepesen elvont címet adtunk egy képnek? Jó, képek tényleg vannak benne, de az egész játék egyetlen mechanizmus, ami alapján pontokat gyűjtögetnek a játékosok, s aki legelsőként gyűjt 30-at, az győz. Ezzel együtt természetesen nem támadni szeretném, az egyik kedvenc játékomról van szó, nagyon fontos és ismert mű. Sokak kedvence és az egyik legjobb belépő játék a modern társasok világába. Ha valaki még nem ismeri, uccu neki!

5.  Ingenious

Dr. Reiner Knizia nevét (sok más tervező nevével egyetemben) a társasjátékok rajongóinak hasznos ismernie. Nagyon termékeny és elismert szerző, javarészt elég absztrakt -közeli játékokat tervez, és az Ingenious az egyik legjobb tőle. A játékosok igyekeznek a lapocskáikat egy központi táblára lepakolni, és minél több színnel képviseltetni magukat, mert a legkevesebb egy színben gyűjtött pont határozza majd meg a játék végi eredményüket. Bonyolultnak tűnhet elsőre, de mégsem az. Ez a játék fantasztikus: egyszerű, de nagyon sokoldalú és letisztult. Nem egyszerű hozzájutni, de ha van sanszotok kipróbálni, mindenképpen ajánlom!

6. Pentago

Olyan egyszerű ez a játék, hogy arcpirító, de egyben mégis fantasztikus! Tégy le egy saját színű bogyót és forgass el egy tálcát. Amint valakinek összegyűlt öt egymás melletti golyója egy irányban, nyert. Ennyi! A „forgass el egy tálcát” már önmagában akkora csavar (a szó fizikai értelmében is), hogy bőven elég ez egy komoly, és mély játékhoz. Briliáns, hogy egy játék lehet ennyire „kevés” és trükkös egyszerre. Az egyik kedvenc utazójátékom, praktikus és igazi „sokszor játszós” móka.

7.  Yinsh

Nekem ez a kedvenc absztrakt játékom. Ez is kicsit ötödölő, de a legjobb! A játék egy hatszögrácsos táblából, gyűrűkből és korongokból áll. A korongoknak két oldala van, fekete és fehér. Ha sikerül öt saját színű korongot egymás mellé raknod, levehetsz egy gyűrűt. A helyzet nem egyszerű, mert a lépések nem csak a saját, hanem az ellenfél korongjaira is hatással lesznek, így nagyon komoly átláthatatlannak tűnő zűrzavar keletkezhet a táblán. A játék szépen egyenlít, aki leveszi egy gyűrűjét, az így kicsi hátrányba kerül. A játékos végcélja levenni három gyűrűjét a tábláról, akinek ez először sikerül, az nyer! Igazi mestermű, nem egyszerű lehetőséget találni, hogy kipróbáljátok, de ha van rá mód, semmiképp ne hagyjátok ki!

Jó játékot!

Képek: 7-themes.com, boardgamegeek.com

A következőkben olyan játékokat sorolok fel, amik nem kifejezetten a legkedvesebb arcukat hozzák ki az emberből. A 'gonoszkodás' nem lehetőség – szinte az egyetlen opció. A társasjátékozás sötét lovagjai ezek, amik lehetőséget adnak a játszóknak, hogy alaposan kibabráljanak a többiekkel. Sok hasonló habitusú játékos van, számukra sok játék is készült, ezek közül következzen hét:

1.  Life Boats: 

Kezdem is az egyik legdurvábbal, ez annyira aljas, hogy az már abszurd. Konkrétan egymás embereit dobáljuk a vízbe a menytőcsónakokból, hogy minél több pontot kapjunk. Igen, van ilyen játék. Kiadták, tesztelték, emberek játszanak vele, és biztos van, aki szereti is. Ez az 1993-as ritkaság csak nagyon komoly feltételek mellett játszható: minden játékosnak szerencsés elengedni minden nemű sértődést, lobbanékonyságot és személyeskedést. Jobb mindenkinek a buddhizmusi higgadtság Nirvana-közeli mélységébe merülni, ha ezzel a játékkal próbálkozik – vagy jobb egyszerűen elkerüli messziről.

2.  Babel:

A csúcsra járatott konfrontáció. Ez egy kétszemélyes háborús kártyapakolgató, melyben különböző kultúrák képességeit kihasználva igyekszünk templomokat építeni. Nem tűnik keménynek, de ebben a játékban alaposan benne leszünk az ellenfél arcában. Elvesszük a másikét, leromboljuk, amit épített, sóval hintjük be a tetemét, hogy a saját birodalmunkat építhessük rá. Kedves, igaz? Itt nem opció a diplomácia, csak kötélidegzetűeknek ajánlom.

3.  Csótány póker:

Az általam egyik legkevésbé kedvelt játék lényege, hogy gusztustalan állatkákat adunk egymásnak, melyek végül valakin rajtamaradnak, és amint valaki begyűjt négy azonos rusnyaságot, az illető kiesett. Akkor indul be igazán a ’móka’, amikor valakinek már három összegyűlt: a többiek elkezdik lejjebb nyomni a bajban lévőt. Lehet, hogy eddig csak rossz társaságokkal játszottam, de nagyon brutál érzés végignézni, ahogy valakinek egyre kétségbeejtőbbé válik a helyzete, ráadásul a játék belőlem is bűnrészest csinál. Ez a ’társasjáték’ a meggémifikált bulvár-sztárvilág. Nem hiszem, hogy ki szeretnéd próbálni…

4.  Skull:

Ez nem egy bonyolult cucc, a szabályai igen egyszerűek. Szerezz két pontot. Nem tűnik soknak. Igen ám, de amint neked már van egy, a többiek oda fognak rád figyelni. Tippeld meg, hogy hány virágot tudsz felfordítani a letett lapok közül – jaj neked, ha koponya van köztük. A Skull licitkörrel megspékelt Blöff-verseny egy kicsiny, szépen illusztrált dobozban. Nagyon feszült és kemény pillanatokkal teli sittes hangulatot teremt – egy kicsit sem gyerekjáték. Sokkal gördülékenyebb és lazább, mint a póker, de minden póker-skilledre (vagy skullodra) szükséged lesz.

5.  A Kis Herceg:

Ez egy családi játék, amelyben a méltán híres ’A Kis herceg’ könyv világában építhetjük meg a saját bolygónkat. Mit keres ezen a listán egy ilyen kedvesnek ígérkező, bájos, családi játék? Itt nem kiskapu, hanem diadalív van hagyva a gonoszkodásra. Sokszor tanítottam már ezt a játékot és nem egyszer voltam szem és fültanúja komoly összezörrenéseknek és veszekedéseknek, melyek kanóca ez a játék volt. A játék köreiben a játékosok bolygódarabokat vesznek el és építenek le, és a legutolsó a sorban nem választhat, neki az utolsó előtti hagy valamilyen darabot. No, de milyet? A bolygó nem szereti a vulkánokat és majomkenyérfákat, és ha ilyet kényszerül felrakni a bolygójára, akkor szív. Olykor nem is kicsit. Néha hatalmasat. Persze játszható ez a játék kedveskedve is, de egy olyan, magát családi játéknak áruló produktum, ami ekkora teret enged a csibészkedésre, simán megérdemli, hogy ezen a listán legyen.

6.  Ghost Stories:

Ez egy kicsit kakukktojás. Itt nem a játékosok lehetnek gonoszok, itt maga a játék gonosz. Ez egy kooperatív lélekvesztő, melyben a játékosok az ősi japánban próbálják megóvni egy kisváros biztonságát a közelgő kísértetektől és rémektől. Nem fog sikerülni. A Ghost Stories a játszók lelkével táplálkozik. Elhinti a remény magját, növeli egy kicsit a remény virágát, és amikor már-már bimbót hajtana, akkor learatja és felzabálja, és csak akkorka csonkot hagy az ember szívében, hogy épp kedve legyen folytatni, de csak azért, hogy a játék újra felzabálhassa. Igen komoly a szerencsefaktor, és konkrétan azt éreztem, hogy szívatnak. Majd egyszer, ha ’minden mindegy’ hangulatomban leszek, újra hajlandó leszek kitenni magam az 'élménynek', mert legalább nagyon szép játék.

7.  Kemet:

A Kemet egy egyiptomi témájú háborús játék. A szerencsefaktor igen kicsi, komoly és nehéz társasról van szó. Ez sok háborús játékról elmondható, de miért pont ez van a listámon? Azért, mert vörösen izzó szuperagresszív lelke van – arra kényszeríti a játékosokat, hogy támadják egymást. Gondolhatnátok, hogy minden háborús játék így működik, de ebben az esetben mindez csúcsra van járatva. Provokált vérfürdő nélkül nem tudsz nyerni. Akkor kapsz győzelmi pontot, ha támadsz. A játék egyáltalán nincs kiegyensúlyozva. Valaki nagyon könnyen kerülhet a dolgok kellemetlenebbik végére és mindenki bele fogja törölni a lábát – és még egyszer, és még egyszer. Nem egyszer néztem végig, hogy a felerősödött nagyhatalmak a legelesettebb szerencsétlenen gazdagodnak meg. Ismerős?

Ezek a játékok azok, amiket csak igazán kötélidegzetű és/vagy jó szociális humorérzékkel megáldott embereknek-játszóknak javaslok. Ha valaki szereti a játékvilág erősen paprikázott élményeit, annak jó étvágyat, jó játékot kívánok!

Képek: freepik.com, boardgamegeek.com