Első nekifutásra bármit. Kő-papír-ollót. Fogócskát. Komolyra fordítva a szót, rengeteg remek lehetőség akad, ami kiváló választás lehet ha hasonló témakörben gondolkodunk. Nagy pazarlás rossz játékra költeni a rászánt időt. Miért vegyünk szemetet, ha kevesebbért kaphatunk aranyat?

Könnyű valamire azt mondani, hogy „Azt nem!”, az már komolyabb kihívás, hogy „Akkor mit helyette?”, itt vannak tehát a javaslataim, hogy mely játékok lehetnek remek választások a Monopoly helyett:

1.  EladLak:

Azonnal beleszerettünk ebbe az ingatlankereskedelmi játékba, amint kipróbáltuk. A játék két fő részből áll, az elsőben ingatlanokat veszünk, a másikban pedig eladjuk őket - lehetőleg a legtöbb pénzt bezsebelve. Egyszerű, mint a faék, de elképesztő mélységei vannak, a Monopoly nagyon szeretne ilyen jó játék lenni, de még meg sem közelíti azt a minimál, laza eleganciát, amit az EladLak kiráz a kisujjából. Csodálatos játék, ez volt a legelső gondolatom, amikor a cím után elgondolkodtam a lehetőségeken. Egyetlen aprócska hibája (?) van, hogy nem lehet ketten játszani, de ezt leszámítva tökéletes játékról van szó.

2.  Monopoly Deal:

Ha mindenáron Monopoly és csakis az, és tényleg semmilyen körülmények között sem lehet mást játszani, akkor már inkább a Monopoly Deal! Ezzel kiegyezek. A Deal egy kicsi kártyajáték, ami teljesen független a klasszikus táblajátéktól és egész jó. Gyors, pergős kártyapakolgató, vannak benne érdekes ötletek, ingatlanok jönnek-mennek, aki először begyűjt három csoportot, nyer. Nem a legjobb (nem is került fel a legjobb kártyajátékok listára), de ami pozitívum átemelhető az alapjátékból, azt sikerült, végül is ingatlanozunk, és számtalan módon meghaladta az eredetit. Nem annyira ’fenszi’ (értsd: fancy – csinos/díszes), mint a StarTrekWarsSponyabobFradi Monopoly, de legalább játszható. Nagy dolog!

3.  Tokyo királya:

Elsőre furcsának tűnhet ez a választás, de kifejtem. Többekkel beszélgettem - akik szimpatizálnak a Monopolyval -, hogy vajon ők miért szeretik? Olyan volt hallgatni őket, mintha valaki amellett érvelne, hogy az atomfegyverkezés segíti a világbékét, vagy hogy az esőerdők irtása valójában segít a mókusállomány növekedésében. Végül is lehet benne igazság… Az egyik érvük az volt, hogy a Monopoly közben nem kell agyalni, nem kell gondolkodni. Ez valóban vitán felül áll... Azonban szerencsejáték kategóriában már egészen kicsi keresgéléssel is csak jobbat találni. Az egyik kedvencem a Tokió Királya. Itt se kell sokat gondolkodni: a játékosok óriási szörnyek, akik feldúlják szerencsétlen Tokiót, és egymást. Az győz, aki begyűjt 20 győzelmi pontot, vagy aki állva marad. Kockadobálás pipa, vagány dizájn pipa, interakció pipa, értelmiségi szórakozás iksz. De nem is csak ezért ülnénk le Tokió királyával játszani.

4. Alhambra:

Pénzmenedzsment, építkezés, strukturálás, tervezés. Gondolná az ember, hogy ez biztos valami nagyon komplex-nehéz, elborult őrület lehet, pedig mindez egy családi játékban testesül meg. Bevallom, lehetne szebb a külcsín, de ez a játék ettől függetlenül is fantasztikus. A játékosok a saját Alhambrájukat építgetik, és versenyeznek a többiekkel, hogy kié lesz a legnagyobb, leggazdagabb, legszebb palota, miközben figyelnek a pénznemekre, és a többiek mesterkedésére. Ráadásul jó sok kitűnő kiegészítő jelent meg hozzá, könnyű is beszerezni, nagyon meleg szívvel ajánlom.

5.  Bohnanza

Ez a remekbe szabott darab már előkerült a kártyalistán, de valami azt súgja, hogy még lesz ezután is róla szó. Olcsó, kicsi, családi kártyajáték, melyben rengeteg kommunikáció, alkudozás, egyezkedési lehetőség rejlik. Nem egy mai darab az biztos, de családi játék kategóriában örökzöld alkotás. Millió és egy változata jelent már meg (egyik csúnyább, mint a másik) és az alapot ajánlom. Érdekes mechanizmust használ a játék: a játszó a kezében lévő kártyák sorrendjén nem változtathat, és amikor sorra jön, a soron következő kártyát le kell raknia, ami nem biztos, hogy jó neki. Ilyenkor igyekszik elsózni valamelyik másik játékosnak, persze kedvező alkufeltételek mellett. Most hogy itt írok róla, kedvet is kaptam játszani vele.

6.  Splendor:

A Splendorban drágakövekkel foglalkozhatunk és igyekszünk a lehető legimpozánsabb gyűjteményt összehozni. A játék első nekifutásra nem tűnik bonyolultnak: vagy zsetont veszünk fel, vagy megveszünk egy kártyát. A felvett kártya a későbbiekben már segít a többi értékesebbet felvenni, de az ellenfelek se restek, és a legjobb lehetőségeknek hamar lába kél. Kissé vékonyka a téma a játék mögött (elég absztrakt játékról van szó), de nagyon kevés játék tud ilyen letisztult és magától értetődő lenni, mint a Splendor. Mindenképpen érdemes kipróbálni.

7.  Stone Age:

Nagyon örülök neki, hogy kiadták végre magyarul is ez a játékot, mert bár nyelv független, és az ára is morózusnak mondható, így talán mégis könnyebben eljut több háztartásba. Ez az egyik kedvenc játékom. Ebben egy kőkori családot nyílik lehetőségünk irányítani, és mi adjuk ki nekik, hogy ki mit csináljon. Különböző munkakörökhöz rendelünk emberkéket, akiknek növelhetjük a számát, adhatunk eszközt a kezükbe, építünk épületeket, nyersanyagokat menedzselünk, és itt sem árt odafigyelni a többiekre. Ahhoz képest, hogy milyen ’egyszerű’ játék, én nem tudom megunni. Szép, változatos, rengeteg stratégiai lehetőséget nyit meg, és azért van benne egy csipetnyi szerencsefaktor is. No meg nem árt, ha nagyokat dobunk. A Stone Age-nek sikerült elfeledtetnie velem a Monopoly okozta sebeket, amiért nagyon hálás vagyok neki. Kötelező klasszikus, hatalmas nagy kedvenc!

Mint a bevezetőben említettem, a Monopolynál szinte csak jobb választásunk lehet. Nagyon nem mindegy hogy a játékra szánt pénzt és időt mire tapsoljuk el, remélem sikerült olyat ajánlanom, ami felkeltette az érdeklődéseteket!

Jó játékot!