Sokáig csodálkoztam, hogy az amúgy vitathatatlanul gazdag és különleges Harry Potter világ még nem kapott tisztességes társasjátékot. (Mert a HP Cluedo és HP Lego minden, csak nem tisztességes és nem különálló játék…) Aztán belegondoltam, hogy nem is lehet egyszerű egy ilyet összehozni már csak az alapmű összetettsége miatt sem, hisz az egész történetet átemelni/játékosítani nem kis feladat. Amikor 2016-ban megjelent a Harry Potter Hogwart’s Battle (későbbiekben HPHB), nagyot néztem, mert a ’pakliépítős mechanizmust’ használja központi elemként, ráadásul végigmegy a könyv 7 részén, mindegyiknek egy külön játszmát szentelve. Bár nem vagyok a legnagyobb HP rajongó, de nagyon kíváncsi lettem, hogy ezt mégis hogyan sikerül majd megvalósítani? Nemrég vettem egy példányt (nem is volt olyan egyszerű, ugyanis itthon nemigen kapni) és a feleségemmel nekivágtunk az élménynek.

Az alábbi pontokban összegzem a tapasztalataimat:

• Az alapmechanizmus „klasszikus” pakliépítés. Minden hős egy 10 lapos minipaklival kezd, ehhez vásárol még kártyákat a játék során, hogy bővítse, színesítse azt. Többnyire 5 lappal indítja a körét, a kezében lévő lapokkal kezd, amit tud, főleg a cél, azaz a gonoszok levarázslása/ ártalmatlanítása felé orientálódva. A gonoszok mind különleges képességgel bírnak, amit tetéz, hogy a játékos a körét eleinte egy, aztán több ’gonosz varázslat’ kártya felfordításával kezdi. Ezek eleinte csak bosszantóak, később a „ne már!” kategórián át a „hú b@kker…”-ig terjednek nehézségben. A játék amúgy 100 %-ban kooperatív, így nagy szükségetek lesz az együttműködésre, egymás segítésére.
• A játék nagy érdeme, hogy nagyon szépen interpretálja a teljes Harry Potter világot egy társasjátékba. Ez szerintem minimum bravúr! Működik a Harry Potter világ flow-ja, ott éreztem magam a Roxfortban. Természetesen ez áldozatokkal jár, jó pár dolog a regényből a vágóasztalon végezte, de olyan gazdag a HP világ, hogy ezt a döntést muszáj volt meghozni. Szerintem ez a rosta parádésan működött, a nagyon fontos elemek természetesen megmaradtak a játékban.
• Csodálatos, hogy a könyvekből és filmekből átemelt karakterek különleges képességei rímelnek az eredetivel, és egymással olyan erős kombókat alakítanak ki, ami tökéletesen visszahozza a film varázslatos hangulatát. (Pl. Hermione-nak a varázslatai/könyvei erősek és szerencsés olyan segítőket felvennie, akik a regényben is szerepeltek, hogy azok erősítsék, pl. Krum-ot. Én pedig Harryvel voltam és jó ötlet volt pl.Dobbyt és Hagridet a paklimba tenni.)
• A HPHB alapvetően egyáltalán nem bonyolult rendszerű játék, könnyen tanulható, amit azért árnyal a nyelvfüggősége. Nem vészes, de aki egyáltalán nem beszél angolul, annak lehet, hogy diszkomfortos lesz.
• Működik a filmekből átvett képek használata, más játékban ezt nem szerettem, de itt a képi design káprázatos, részről részre egyre égettebb, koszosabb, foszlottabb minden.
• DE! A kiadó igen silány fizikai minőségben bocsájtja mindezt rendelkezésünkre. Azt hittem, hogy egy becsomagolt, de máris használt játékkal játszom. Hiányzott egy befolyás-token, gyűrött egy lap, egy másikról le van szakadva a csücske, a szabályfüzetnek megrágta egy troll a hátoldalát… Társasjátékosként finnyás vagyok a bontatlan játékok patika állapotára, nos ez nem volt olyan, és ez azért meghatározta a játékélményt, de szerencsére maga a játékmenet hamar feledtette velem.
• A HPHB folyamatosan nehezedik, és ez nagyon jól áll neki. Az első rész egy matiné, arra van, hogy bevezessen a játék univerzumába, majd az ötödik résznél már határozottan éreztük, hogy „nagy baj van”. Nagy baj, értsd: 3 gonosz jön ellened egyszerre, ami szerencsétlen együtt-állásban elég halálos. Egyre inkább érződik a szerencse, rossz lapjárás = bebukjuk.
• Fura hogy a részek között nem lehet képességet örökíteni, sajnáltam, hogy a jól összerakott paklimat el kellett dobjam és minden rész elején kezdhettem elölről a gyűjtögetést (mintha minden iskolai évkezdetkor „elbutultunk” volna), míg a gonoszok szépen begyűjtötték egymást és egyre erősebbek lettek.
• Ha rajongó vagy, akkor mindenképpen ajánlom, de csak ha úgy „kb.” ismeretes a könyvek/filmek világa, akkor is. A szerencsére érzékenyek lehet, hogy fanyalogni fognak, mert ha a gonoszok egy olyan szerencsétlen leosztásban kerülnek elő, hogy pont egymást erősítik, és a Roxfort kártyák olyan szerencsétlenül, hogy semmilyen értelmeset nem tudunk megszerezni, akkor bizony vége mindennek…
• Újra játszhatóak a kampányok, így simán lenne kedvem még egyszer nekivágni. Örülök, hogy egy egyre bővülő játék, ami küldetésről küldetésre színesedik, nem egyszer-játszható. Szerintem ez elég ritka tünemény.
• Négyen a legjobb, higyjétek el: kell majd mindenki különleges képessége. Neville a negyedik, ami elsőre furcsa, de hirtelen én sem tudtam volna jobbat.

Mindent összegezve: számomra a HPHB az utóbbi évek egyik legfelüdítőbb társasjátékélménye, ami nyilván annak is köszönhető, hogy az utóbbi időben kissé kilúgozódtam a sok kemény Euro játéktól és nagyon jól esett egy könnyedebb, gyorsabb kaland.

Jó játékot mindenkinek!:)