A jó strand-társasjáték titka: könnyen hordozható, gyors, esetleg vízálló, könnyed: még egy kiadós sajtos tejfölös lángos után is felérjük szellemileg. Itt a strandidő, sokan szeretnek két csobbanás között lejátszani egy partit, így az alábbiakban hét olyan játékot ajánlok, ami remek választás lehet a vízpartra is. Ebben a cikkben csak az asztal körül, vagy pokrócon ülős játékokat taglalom.

1. Dobble Beach

A Dobble-t szerintem már nem kell sokaknak bemutatni, hisz szinte minden játékbolti polcon ott van, és rekord eladásokat produkál, nem hiába: szabályai azonnal megérthetőek, vicces, családi és partyjáték. Nemrég kijött egy strand-kompatibilis, vízálló változata, fürdőzéssel kapcsolatos képekkel, és kicsiknek kedvező nehézséggel. Bár az ára nem kifejezetten barátságos, biztosan elnyeri az egész család tetszését, ugyanis sokféle szabállyal játszható és mivel „csak” 30 kártyalap van benne, egy meccs is gyorsan lemegy.

2. Quarto Mini

A Gigamic absztrakt sorozatából a számomra legkedvesebb példány. Ugyan csak két fős, de annak fergeteges élmény, s mivel egy játszma 5 perctől max. 15 percig nyúlik, több játék is belefér. A mini változat méretéből adódóan nagyon mobilis játék, és a nehezítő szabállyal könnyen tűnhetnek úgy a játszók kívülről, mint két ember, akik nagyon gondolkodnak és az egyik egy fadarabkát markolászik. Ha valaki nem próbálta volna még, nagyon melegen ajánlom, strandra is.

3. Home Sweet Home

Számomra ez a „ki nevet a végén” játék, persze lelki értelemben. Az hogy ki vezet a polipkák és rákocskák versenyében, itt ugyanis tökéletesen ideiglenes, nagyon könnyen változik a széljárás, két játékos esetén pláne. Nem kifejezetten mély élmény, de azért egy könnyed számolgatás simán kikerekedhet a játékból. Az illusztráció üdén vízparti, tanítani és újra belerázódni is kb. 1 perc.

4. Beasty Bar

Ez a kedvenc „sorban állós” játékom, ami humorával, könnyed játékmenetével szinte kötelező kellékévé vált a strandolásainknak. Jópofa, könnyed szabályú kártyajátékról beszélünk, amihez picit nehéz magyar szabályt lőni, de összességében flott és pergős az egész. Az illusztráció vicces, kicsi gonoszkodó faktor is van benne, ketten, hárman, négyen is vidám perceket hozhat a játékosoknak. Tőled ki jut be a buliba?

5. Sztorikocka / Story Cubes

Bár ez szerintem nem hagyományos értelemben vett társasjáték, inkább activity típusú szórakozás, de tekintve, hogy (kiszereléstől függően) 9 vízálló kockából áll, praktikum szempontjából verhetetlen. A lényeg: dobj a kockáiddal, és a látottakról mesélj el egy történetet. Itt még csak az sem fontos, hogy ki nyer, így remek egymásra hangolódós, történetmesélős kikapcsolódás lehet a sztorikockázás a kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

 6. Bohnanza

Kis vízparti babszüret és bizniszelés. Bár picit öregecske kártyajáték (1997), de a játékosok közti interakciók és a különleges „lapsorrend-tartós szabálya” miatt a szívem egyik csücske. Az illusztráció elég csacska, de minden alkalommal fergeteges party kerekedik ki és az egész család számára. Nincs is jobb, mint babokat ültetni a partmenti fűbe, vagy a kempingasztalra.

7. Tichu

Csak és kizárólag négyen játszható, de az egyik legmélyebb és legtaktikusabb játék, amit ismerek. Ha mindenki megértette az amúgy letisztult szabályokat, könnyen sok órás játszma veszi kezdetét. A két 2 fős csapat egymás ellen játszik, mindenki a partnerét próbálja meg segíteni. Lehet, hogy nagyon jó lapokat kaptál, de nem tudod kijátszani őket, vagy nem úgy, ahogy elsőre gondoltad. Ez a játék tökéletesen kiváltotta nálunk a kanasztát, vagy a römit, és szinte minden vízparti nap/hétvége kötelező kelléke. Szeretettel ajánlom mindenkinek!

Jó játékot!

Közös jellemzőik: pár egyszerű, könnyen elsajátítható szabály, és komoly szellemi mélységek kombinációja. Olyan könnyen tanítható, és a társasok világával frissen ismerkedő játékosok számára egyszerűen elsajátítható játékokat gyűjtöttem csokorba, amik azért a komplexebb társasokhoz szokott „gémerek”-nek is bőven nyújthatnak kihívást. Viszonylag kevés játék tud ilyen felejthetetlen élményt nyújtani, íme 7 közülük, ami szerintem tökéletesen eleget tesz a fent leírtaknak.

1. Finca

Gyümölcstermesztés egy csodálatos szigeten, szép alkatrészekkel és letisztult szabályokkal. A játékos a körében nagyon leegyszerűsítve: vagy gyümölcsöt vesz el, vagy elszállítja azokat. Ezen belül persze rengeteg stratégiai lehetőségünk van, ami sikerre vihet bennünket. Azonban a ’Finca’ komoly mélységekkel is bíró játék, ahol, ha komolyabban odafigyelünk a részletekre és az ellenfelek lépéseire, bizony számos gondolkodós percet szerezhet nekünk. Mindemellett remekül működik két fővel és úgy egyáltalán remek érzés a szép, színes gyümölcsöket pakolgatni.

2. EladLak

Egy ügyes licitrendszerrel megbolondított, házvásárlós és eladós játék, melyben a játékosok először megveszik az ingatlanokat, aztán megpróbálják őket a legnagyobb haszonért eladni. Ám az ingatlanpiac igen szeszélyes terület, és lehet, hogy sok értékes házunk van, de ez még nem garancia a győzelemre, mert nem sikerül olyan jó áron megszabadulni tőle, ahogyan azt elsőre reméltük. Bár nem játszható ketten, de háromtól hat játékosig lehengerlően könnyed játék, ami ráveheti a tapasztaltabbakat is egy jó kis fejtörésre.

3. Century – Fűszerút

A „mechanizmus-építés” első nekifutásra bonyolultnak tűnhet, de nem kell megijedni, ebben a játékban ez nagyon magától értetődően, igazán könnyedén történik. Aki szeret csereberélni, átváltani, annak különösen javasolt a ’Fűszerút’ kipróbálása, mert biztos megtalálja benne a számítását. Ráadásul remekül játszható ketten, de akár öten is. Külön dicséretes a játékszabály tömörsége, hisz mindössze egy lap (két oldal) és tudom, hogy sokan nem kifejezetten szeretnek szabályt olvasgatni, ezért számukra is ideális, hogy itt ez nagyon szépen le lett egyszerűsítve. Ezt sok más nyakatekert szabállyal rendelkező játék eltanulhatná tőle.

4. Carcassonne

Már több cikkemben dicsértem a ’Carcassonne’-t, mert kétségkívül zseniális alkotás, és a zsenialitása szerintem pont az egyszerűségében rejlik. A játékos húz és a lenti terephez illeszt egy új lapkát, majd ha szeretne, egy emberkéjét elhelyezheti rajta. Ennyi a szabály. Persze ebben van bőven szerencsefaktor is a húzás révén, de alapvetően nagyon taktikus játékról van szó, ahol igazán kifizetődő odafigyelni a többiekre. A számos kiegészítővel pedig egyre gazdagabb és változatosabb világ nyílik meg a játékosok előtt.

5. Karuba

Ebben a játékban a játékosok ugyanolyan esélyekkel indulnak a dzsungelben található ősi templomok felfedezésére, így biztosan az fogja nyerni a játékot, aki ügyesebb volt. Mindenkinek van egy dzsungeltérképe, ahol mindenki ugyanonnan indítja kalandorait, bár mindenki ugyanazokat a lapkákat használja, mint a többiek, de hogy hová és hogyan helyezi le őket, hogy célba érjen, az már rajta múlik. A játékszabályok nagyon egyszerűek, a játékmenet könnyed és mivel mindenki egyszerre „dolgozik”, így nem kell várni a többiekre és mindegy, hogy hányan játsszák a játékot. Fantasztikus családi játék, mindenképpen érdemes kipróbálni!

6. No Thanks

Itthon régebben szerencsétlen fordításban „Nincs kegyelem” címmel jelent meg ez a kártyajáték, ahol a játékosok nem szeretnének pontokat gyűjteni, ám ez valószínűleg egyáltalán nem fog nekik sikerülni. Mindegyik játékosnak vannak adott számú piros zsetonjai, amikkel tovább tudják küldeni azt a lapot, amit nem szeretnének megkapni. A nem kívánatos lapon egyre gyűlnek a zsetonok, így egyre kevésbé lesz taszító a kártya és előbb utóbb valaki elveszi azt. Nagyon gyorsan tanítható, kicsi, praktikus játékról van szó, ami már az első meccsnél beszippantja a játékosok figyelmét.

7. Kingdomino

Esszenciális, „egyszerű, de nagyszerű” kategóriában az egyik kedvenc játékom. A játékosok egy saját kicsi birodalmat építenek fel, és közben törekednek arra, hogy területük a játék végén a lehető legértékesebb legyen. Ha egy lapkán vannak koronák (ezekből igyekszünk minél többet gyűjteni), akkor az felszorozza a terület értékét, és indul a győzelmi ponteső. Ketten kifejezetten mély élmény, mert akkor 7x7 négyzetes birodalmat építhetünk meg, és így sokkal több stratégiai lépés nyílik meg előttünk. Igazi könnyed élmény az egész családnak és a tapasztaltabb, mély játékok kedvelőinek is.

Jó játékot mindenkinek!

Vannak „témátlan” (absztrakt) játékok, és vannak társasok, amik különleges és szép háttérvilágot teremtenek. Lehetünk kalózok, űrhajósok, zombik, várurak, hősök, Jedik és még ki tudja mi minden?! Van azonban pár játék, amiknél bár létezik háttér téma, az valójában kevés azonosulhatót enged, sokszor kifejezetten morbid vonulatot vesz fel. Következzen most pár beteges témájú társasjáték:

1.  Guillotine:

Ebben a játékban a Nagy Francia Forradalom idejébe kalandozunk vissza, illetve az azt követő sorozatos lefejezések korszakába. Ez egy tipikus sorban állós játék, csak itt a szerencsétlenek a kivégzéshez állnak sorba, a játékosok célja pedig, hogy ők nyakazzák le a legértékesebb delikvenseket. Aki a legügyesebben alakítja a sorban állókat, és legügyesebben használja a méltóságok különleges képességeit, az lesz a nyerő! Mindig is vérszomjas hóhér szerettem volna lenni! Vagy nem? Miért, ki igen?

 2.  Zsákutca 13:

Meghalt Agatha néni - a gazdag, vén szipirtyó, a Te célod pedig mostantól az összes többi lehetséges örököst kiiktatni. Ebben az öregecske, de rendkívül szórakoztató társasban a játékosoknak több karakterük is van, akiket (vagy legalább egyet) lehetőleg megpróbálnak élve tartani, ám a többi játékos is azon mesterkedik, hogy az ő saját emberkéik éljék túl a véres végrendelet-olvasást. Lehetőleg még mielőtt a rendőr megérkezik, vagy valaki el nem menekül… Igazi morbid családi játék, rendkívül ellenszenves „rokonsággal” és személyzettel.

 3.  Evil Baby Orphanage:

Maga a játék abszolút felejthető, viszont a téma elég abszurd ahhoz, hogy felkerüljön erre a listára. Egy időutazó bébi-gondozóként visszautazunk az időben, hogy a leghírhedtebb gonosztevőket még babakorukban megszelídítsük, és így ne legyenek olyan kolosszális gennyládák, mint amilyenek lehetnének. Az ábrák komikusak, és kellően motiválnak, hogy a kicsi hasfelmetszőcskének legyen gyerekszobája, vagy legalább egyszer mondják meg neki, hogy a kisnyuszi szépsége nem feltétlen belülről fakad.

4.  Gloom:

E játékban a célod a saját családodat a lehető legrosszabb, legnyomasztóbb, legszomorúbb nyomorba dönteni, míg a többiek családját megpróbálod vidámítani kicsit. Akinek a családja a legförmedvényesebben érzi magát, az győz. Külön megemlíteném a grafikát és a fóliakártyákat, amik segítenek abban, hogy még mélyebbre nyomjuk szereplőinket a fájdalmak és kétségbeesés feneketlen kútjába.

5.  Epic Spell Wars of the Battle Wizards: Duel at Mt. Skullzfyre:

Igen, ez a játék címe, és persze a hangulata is ehhez hasonul. Ebben a szemrák kategóriájú, értelmiségi lobotómiában a játékosok varázslók, akik csodás varázslatokat gyártva mérik össze szerencséjüket a többi varázslóval. A játék grafikai megoldásai zavarba ejtőek, picit olyan, mint Spongyabob rémálomképei. Egyrészről szépen kidolgozott, másrészről végtelenül undorító.

6.  Zombies Vs. Cheerleaders: 

Jaj. Jajajaj... Ebben a csak ketten játszható asszimetrikus mechanikájú agymenésben az egyik játékos a zombikat irányítja, a másik a pompomlányokat a zombik ellen. A képi világ segít mélyíteni az amúgy is fárasztó alapötleten, a tangával lövő csajszimajszi és a molotov-koktélozó barátnője bizarr szexizmust csempész a társasjátékos asztalra. Nagyon beteg és valahol mélyen kínos ez az egész, játékmenet szintjén még csak csak elmegy, de komolyan venni egy pillanatig sem szabad.

7. Exploding Kittens:

Robbanó macskák. Ennyi. A képi megvalósítás is segít elmerülni ebben a rémálomban, ami leginkább egy orosz rulettre hasonlít pszichopata macskákkal. Ami vizuális aberráció létezik, azt mind a játékosok nyakába hányja a játék, és még sokáig kiböfögött epeszagú lesz a lelked, ha belekóstoltál ebbe a csodába.

Jó játékot?:)

Tudom, hogy ez (akárcsak a ronda játékoknál) nagyon szubjektív téma, és lehetetlen egy ilyen listát relevánsan összeválogatni, viszont nagyon izgalmasnak találtam egy csokorba szedni azokat a játékokat, melyekkel legalább akkora (ha nem nagyobb) esztétikai élmény játszani, mint amekkora szellemi kihívást jelentenek. Amikor a külcsín legalább akkora teljesítmény, mint a belbecs. Az alábbi játékok mindegyikére jellemző, hogy kifogástalan megjelenésűek, káprázatos művészeti teljesítmény áll a képi megvalósítás mögött, és nem spóroltak az ecsetvonásokkal.

Lássunk 7 káprázatos szépségű társasjátékot!

 1. 7 csoda

Ez a játék szerintem önmagában is meglenne a parádés képi megvalósítás nélkül, de így kifejezetten emlékezetes. Minden alkalommal élmény építeni a kis birodalmamat, gyönyörködve a különböző ábrákon. Igazi mestermunka, ahol nagyon fontos szempont volt a szépség és emlékezetesség. A ’7 Csoda: Párbaj’ - pláne a ’Pantheon’ kiegészítővel ahol az istenek is megjelennek -, külön emel a téten. Számomra a ’7 Csoda’ minőségi kinézete lenne az etalon, ami egy kiindulási alapot képez a többi játék számára. Meg lehet ugrani, de mérföldkő volt a játékok külcsínének országútján.

2. Dixit

Ebben a játékban a képi megvalósításra bíztak mindent, a játék konkrétan erről szól. A festői, többértelmű képek inspirálják a játékosokat, hogy engedjék szabadjára a fantáziájukat, és asszociáljanak bátran a látottak alapján. Nem hiába jelent meg számos kiegészítő, mind másik műfajba, hangulatba beengedve a játékosait. Nagyon gazdag világot sejtet, ami gondolatot ébreszt, és összeköt a játékostársakkal. Kihagyhatatlan élmény. Nagyot vállal és maradéktanul teljesíti azt!

 3. Elder Sign

Lovecraft misztikus és horrorisztikus világa számos játékot inspirált, és mindre jellemző, hogy káprázatos illusztrációkkal vannak megáldva, erről a listáról sem maradhatnak ki. A sorozatból számomra a legszebb példány: az Elder Sign. Maga a műfaj ugyan távol áll tőlem, de mindig élmény belefeledkezni a különböző hátborzongató helyszíneken átívelő „nyomozásba”, ami inkább kockadobálós szerencsejáték, mintsem dedukció és következtetés, de kétség kívül szemet gyönyörködtető. Rejtelem és izgalom keveredik, mitikus lények és szörnyek egész hadserege várja, hogy megfertőzzön titeket a kétségbeeséssel.

 4. Legendary Encounters: An Alien Deck Building Game

A pakliépítő mechanizmus hatalmas trendet teremtett, jó pár játék emelte át részben vagy egészben ezt az ötletet. Az utóbbira remek példa a ’Legendary Deck Building’ sorozat, amely a hangulatával és a vizualitásával egyaránt belopta magát a szívembe. Mindegyiknek nagyon erős a képi világa, de számomra a csúcs az ’Alien’. A biohorrort és a klausztrofób atmoszférát nagyon szépen sikerült a játékba integrálni, és a képek egyszerűen zseniálisak, persze a maguk undorító módján. Korhatáros szórakozás!

 5. Mysterium

Ebben a játékban a ’Dixit’ találkozik a ’Cluedo’-val és ebből a frigyből káprázatos vizualitás születik. Minden kép és arc, minden helyszín és „sejtetés” olyan, hogy lúdbőrzik a hátam. Igazán alapos munkát végeztek a grafikusok, a hangulat azonnal bevonz, és hipp-hopp el lehet veszni ebben a misztikus világban. Az a fajta élmény, amikor már-már megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehetek ennek a kalandnak.

6. Abyss

Ámulat és bámulat. A kártyákon szereplő mélytengeri nagyurak és úrnők (vagy mik?) szinte megszólalnak. Ráadásul mindegyik kártyán másik alak pompázik, mindnek karaktere van és ebből adódóan mesélhető, és elképzelhető háttértörténetet sejtetnek. A helyszenek, és maga a játéktábla is behív ebbe a veszedelmes és szövevényes világba, ami hosszan elkísérhet a játék után is. Azt éreztem, hogy a készítők nagyot szeretnének dobni ezzel a képi megvalósítással és ez bizony sikerült is.

7. Scythe

Bizonyos szempontból a szépség, és stílus non plusz ultrája számomra a ’Scythe’. Kicsit kakukktojás is, mert az illusztráló festmények (egy része) előbb készült el, mint maga a játék. Páratlan atmoszféra és világteremtés történik, és csont nélkül nevezném AAA kategóriásnak is minden szempontból. Nem spóroltak semmin. Nem egyszer merengtem el ki és bepakolás közben, a kártyákat szedegetvén, hogy ezeknek a festményeken szereplő embereknek történetük van, én pedig szinte hálás vagyok, hogy részese lehettem. Csillagos ötös!

Jó játékot!

Vannak gyönyörű, káprázatos megjelenésű játékok és vannak esetek, ahol látszólag "nem nagyon" foglalkoztak a külcsínnel. (Mondhatnánk, hogy ezek többnyire témátlan-absztrakt játékok, de természetesen ezek is lehetnek minőségiek.) Valamint vannak játékok, ahol próbáltak valami tisztességes megjelenést ráerőszakolni a dobozra és az alkatrészekre, de valahogy minden félresikerült. Nagyon félresikerült! Arról az élményről beszélek, amikor egy játékot rossz kézbe venni, és egyáltalán nem esztétikai élmény használni.

Igyekeztem ebben a cikkemben modernebb játékokat megnevezni, ahol már kinőttünk a korai játékok csacska képi világából, így itt nem lehet szempont, hogy egy alkotás „régi” és azért csúf. A rondaság több aspektusát járjuk most körbe, következzen pár igazán rusnya példány:

 1. Jungle Brunch - Állati Zaba

Nagyon morgok erre a játékra, mert a grafika majdhogynem tönkre teszi az egészet. Díszes példája annak a szellemileg ortopéd, ízlésficamos kiadói impotenciának, amikor egy amúgy bugyutácska, de szórakoztató kis játékra ráborítják ezt a képi világnak csúfolt paint-szökevényt. Tetovált fuxos elefánt? Viking bika? Irtó kellemetlen minden ízében, azonnal újra gondolást kér a kiadás. 

 2. Munchkin

A penetráns primitivitás non plus ultrája, igazi prosztó igénytelenség: John Kovalic „grafikus” szégyellje össze magát. A játékot magát én ráadásul egyáltalán nem szeretem, és ezen a megjelenése se segít. Sokan magyarázták már nekem, hogy ez tudatosan, szánt szándékkal ilyen… Nem is tudom melyik szégyenteljesebb, hogy véletlenül vagy tudatosan ocsmány egy játék!? Ez volt a kiadói koncepció? Hogy a képek nézzenek ki úgy, mint egy hurutos tüsszentés, vagy mint egy négyéves kisgyerek álmos pacsmagolása? Nagy kár, hogy a grafikust később a ’Cash and Guns’ közelébe engedték. Egyes, leülhetsz!

 3. Dominant Species

A borító egészen mást ígért. Ígéret: epikus jurakori élmény, ahol a túlélésért folyó harc mindennapos. Aztán megfordítja a dobozt, és egy olyan minősíthetetlen absztrakt förmedvényt kap kézbe a játékos, ami minimum kiábrándító. Ez a játék konkrétan nem néz ki sehogy. Fontos, hogy maga a játékmenet és szellemi mélység vitathatatlanul zseniális, valamint ez az egyik legkomplexebb játék, amit valaha próbáltam, DE a megjelenése… A kevesebb több szabályt én is szeretem, de ezek a gúlák és kockák, valamint pasztellszínek nekem nem konzisztensek a borítóval, ahol éppen egy madár, egy krokodil és egy rinocérosz harcol a tápláléklánc csúcspozíciójáért. A belbecs mindenekelőtt.

 4. Spyfall

Az egyik kedvenc partjátékom, ami megjelenésében azonban mindig öklendezésre késztet. Igazi ízlésficam mutatkozik itt meg, nagyon kellemetlen és kínos minden ábra és rajz, amin a kém vigyorog. És Ő mindenhol ott van. Én érzem magam kellemetlenül, amikor ajánlom valakinek ezt a társast, aminek a borítóján ott pózol az az elfuserált rajzfilmfigura, és minden jó ízlésű ember visszanéz, hogy „most komolyan?”. Hogy lehet ez a játék jó, ha így néz ki? Hát hogy néz már ki? Semmi tartalmi mélységet nem sugall, ezzel a borítóval lehetne a játék a ’seggrepacsi’ is segédeszközökkel. Fuj, kösz, de kösz nem…

 5. Castles of Mad King Ludwig

Az egyik kedvenc építős játékom, ami gyakorlatilag félkész állapotban jelent meg, már ami a külalakot illeti. Játékmechanikailag fantasztikus, de maga a design szerintem egyszerűen nem készült el. Nincs kész. Nem hiszem el, hogy bárki erre azt mondaná, hogy „így szerettük volna, hogy a boltok polcaira és a háztartásokba kerüljön”. A doboz-borító még csak-csak, de az alkatrészek például felháborítóak. Puszta ábrák odahányva, pixeles és hitványul színezett mintázatokra.

 6. Exploding Kittens: NSFW deck

Nos, ez a kiadás megdolgozott azért, hogy ezen a listán szerepeljen. Itt ugyanis koncepció volt a „rosszízléskedés”, ez sikerült is. Igazán undorító és szégyenteljes az a vizuális szem-mérgezés, amit ránk szabadít ez förmedvény. Félreértés ne essék, egy pillanatig sem szeretném reklámozni, mindössze figyelmeztetni mindenkit, aki kicsit is érdeklődik ez iránt, hogy óvakodjon, mert nem kíváncsi arra, ami a kártyákon szerepel. Higgyen nekem, nem kíváncsi! Mélység nélküli, öncélú vizuális poénkodás, annyi szellemi tápértékkel, mint egy szellentés.

 7. Csótány sorozat (Póker, Saláta stb…)

Tervem szerint először csak a ’Csótány pókert’ neveztem volna meg, de aztán rájöttem, hogy igazából itt egy egész kiadót szeretnék tetemre hívni és ennek a kiadónak minden játékát. Ez a hírhedt Drei Magier Spiele. Minden, amit kibocsát magából ez a kiadó, az egy azonos, következetes grafikai koncepciót képvisel… és mind ronda. Tudatosan, makacsul, önmaga hibájából nem tanulva igénytelen. A kisebbeknek szóló társasoknál még esetleg magyarázható a mesei környezettel a gyermeteg illusztráció, de főleg a Csótány sorozatnál szembeötlő, hogy mintha nem szeretnék, hogy játsszanak a játékaikkal. Azt akarják, hogy egy jóhiszemű ember, amikor kézbe veszi az egyik ábrájukat azt mondja: „Mi ez a köpet? Ja hogy ez egy pók, vagy vámpír, vagy pelikán, vagy hangya akar lenni?” Aham, köszönöm nem. Nem. Nagyon nem.

 Szebb játékokat!