Azon túl, hogy „adjanak ki jó játékot”, számba vettem, hogy mik azok az „apróságok”, amik bizony elő szoktak fordulni és adhatnak fanyalgásra okot. Kellemetlen lehet még, hogy egy játék sérülten érkezik, de ez legkisebb mértékben a kiadó hibája, inkább a futárszolgálaté, vagy azé a fránya padlóé, ami hajlamos nekimenni dolgoknak. Tegyük fel, hogy egy jó játék sértetlenül jut el hozzánk, DE…

1. Lehetetlen dobozméretek

Az egyediség zászlaja alatt, olykor semmivel nem kompatibilis dobozméretek tudnak megjelenni, ami főleg, annak akinek több, mint 10 játéka van otthon, és szeretné csoportosítva tartani, minimum bosszantó. Az a pár centi már nagyon sokat tud számítani, amikor egy új játékot nem lehet a többihez rakni, kilóg, pont nem illik közéjük, mert sikerült olyan egyedi, még sehol sem látott dobozméretet használni, amit még soha sehol azelőtt. Lelkesen támogatnám a kezdeményezést, hogy legyen egyezményesebb, standardizált a dobozméret társasjátékoknál.

2. Fals játékidő és játékosszám-információk a dobozon.

„Pedig rá volt írva, hogy nyolcan is játszható…”, „A dobozon az volt, hogy fél óra játékosonként, pedig hárman, vagy öt óra volt…”. Igen, itt is elsősorban a játékipar marketing-gépezetének árnyoldala vetül ránk, sokszor egyszerűen nem írhatják rá az igazságot a társasjáték dobozra, mert úgy sokkal kevesebben vennék meg. Sokszor előfordul, hogy nem igazán jó egy játék ketten, de egy kisebb szabálymódosítással beleszuszakolják a két fős lehetőséget, vagy éppen a 8 játékos lehetőséget egy olyan játékba, amiben alapból sokat kell várni a másikra. A játékidő pedig egy nehezen kalkulálható dolog, nem lehet megszabni valakinek, hogy pontosan mennyit agyaljon egy játékon, de sokszor történik komoly alul-lövés az idővel. Gyakran érdemes a dupláját számolni a dobozon feltüntetetthez képest.

3. Nincsenek kép magáról a játékról a doboz hátoldalán.

Nagy dolog, ha egy játéknál működik a dizájn-marketing és szívesen leveszem a polcról. Leveszem, mert kíváncsi vagyok, mi van benne, mit ígér a játék. Megfordítom és valami érthetetlen okból kispórolta a kiadó azt a nagyon lényegese információt, hogy ’effektíve’ mi van a dobozban. Mit veszek meg? Hogy néz ki a játék kipakolva? Vagy olyan ronda minden, hogy nem vállalták be? Ha Zsákba macska a játék neve, akkor értem a hozzáállást, de ritkán van erről a játékról szó. És kínomban zörgetni kezdem a dobozt, hogy talán kocka is van benne, de lehet, hogy csak egy pakli kártya? Ezt a nevetséges alul tájékoztatást nem szeretem, azonnal teszem is vissza a polcra az ilyen játékot.

4. Nincs feltüntetve a szerző

Érdekes, de ez abszolút modern társasjáték követelmény, hogy kinek a nevéhez kötődik a játék. Még ha egy 'egyszeri' szerző, senki se hallott róla - és kiejthetetlen szláv nevű ipséről van szó, akkor is. Mindig legyen feltüntetve a szerző, ne itt szégyenlősködjünk. Sokkal profibbnak tűnik minden. Sokszor találkoztam már (közepesen ígéretesnek tűnő) játékokkal, amiket kénytelen voltam forgatni, kerestem, kutattam, hogy ki tervezte, de semmi. Döntő többségben ez a borítón szokott szerepelni, jobb esetben ízlésesen kisebb, díszes betűtípussal.

5. Üres a doboz

… vagy legalábbis üresnek tűnik. Tapasztaltabb társasjátékosok találkozhattak már azzal a kókasztó élménnyel, amikor egy „nagy” egészestés dobozt kibontva találunk benne egy hajtogatott papír „inzert”-et (ami a különböző elemek szétválasztására szolgáló alkatrész-csoportosító rendszer), alkatrészekként pedig egy pakli kártyát, pár fa elemet, esetleg tokent, ami, mint hajó a tengeren hánykolódik a hatalmas, túlméretezett doboz alján. Nyilvánvaló marketingfogás volt a „nagy doboz”, hogy több pénzt el lehessen érte kérni a játékért – egy kártyapakli dobozért ritkán ad ki valaki tízezer forintot, egy nagydobozért szívesebben. Ha már kevesebb az alkatrész, ízlésesebb lenne egy erre a célra megtervezett inzerttel csillapítani az ellenérzést.

6. Hiányoznak alkatrészek

Tudom ez nem elsősorban kiadói probléma, hanem gyártói, de ez simán a kiadó felelőssége és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy többnyire szívesen orvosolják is a felmerülő panaszokat, mindemellett meglepően gyakori jelenség. Mivel nem gépi szortírozás van a legtöbb gyárban, hanem (ki tudja mennyire megfizetett) nénik-bácsik kézi erővel számolgatják a különböző alkatrészeket és ebből adódóan, többször hiányoznak alkatrészek. Fa kockák, matricák, bábuk, tokenek esetleg egy nyelvfüggő pakli meg nem megfelelő nyelvű, ha egyáltalán megvan. Ezek többnyire nem „nélkülözhetetlenek”, de egy 10-20-30 ezer forintos játéknál ez nagyon kellemetlen jelenség. Tudom a LEGO gyárak más költségvetéssel dolgoznak, de ott nem nagyon hallottam még hiányzó alkatrészekről.

7. Silány alkatrészek

Gyakran már az nagyon beszédes, hogy maga a doboz milyen érzetet kelt, de nagy mértékben  meghatározza a játékélményt az alkatrészek fizikai minősége, hogy milyen érzés kézbe venni egy kártyát, egy táblát, egy bábut. Azért az nagyon elkeserítő, amikor egy sokezres játék esetében találkozunk sorjás kártyával, púpos játéktáblával, pontokon letört faelemekkel, és még ki tudja milyen borzalmakkal, amik azért elvesznek a játékélményből. Az is előfordul, hogy minden alkatrész kifogástalan minőségű, de egy kellemetlen félrefordítás, vagy elírás borzolja a kedélyeket.

+1. Csúnya a játék

Ez nagyon ízlések és pofonok kérdése, de mindenképpen jelezném, hogy nagyon sokat számít a külcsín, az esztétikum. Az erre való igényesség szerintem már alapkövetelmény. Borzasztó látni, hogy meglepően termékeny kiadók mennyire nem veszik a fáradságot, hogy az amúgy kiváló játékaiknak korszerű megjelenést adjanak. Ha szabad általánosítanom, sok német származású játékra férne rá egy komoly „ráncfelvarrás”.

Jó játékokat mindenkinek!