Részemről én nagyon szeretem a "pixelkultúrát", van egy nosztalgikus bája és egy kreatív töltete ennek a képi világnak, ami számomra nagyon magával ragadó. Eddig nem sok társasnál találkoztam ezzel a dizájnnal (pl. a Boss Monster), így azonnal felkaptam a fejem Varga László játékára. Egy kinyitott katonai doboz, gyűjtői pisztolyok, és egy kártyapakli. Van díszdobozos vagy kicsi és az összhatás elsőre a 'Commandos' retro világát idézi meg. Aztán másodszorra is. Kapkodom a fejem és le vagyok nyűgözve attól a sugárzó szenvedélytől, ami a játékot övezi. Mintha egy mini-Essen-i standnál járnék, pedig valójában Magyarországon vagyok, a Magyar Társasjátékok Bemutatója és Vására elnevezésű rendezvényen, a ‎Társa 's Játék Bár‎ szervezésében.

László vidáman invitál játékra, hamar belecsöppenek a mű világába. Pedig a játék nálam egy pici hendikeppel indul, ugyanis a feleségemmel nagyon ritkán játszunk konfrontatív játékokat (mea culpa), így a műfaj tőlem idegen kicsit, viszont a hangulat és a megvalósítás nem enged kizökkenni. Letettem az állam attól a munkamennyiségtől, amit László beletett ebbe a játékba, mondhatom, hogy valóban vette a fáradságot, s ez igazi szerelemprojekt. A játékipar agyon-gyárosított dömping időszakának közepén igazán üdvözítő látni, hogy készül ilyen odaadó szenvedéllyel is játék. Már-már megtisztelve éreztem magam, miközben játszottam.

A Pixenaries egy mini-csata, különleges képességű hősökkel, tankokkal, fegyverekkel, kiegészítő felszerelésekkel, mindez a gyűjtögetős kártyajátékok világával megspékelve, ahol mindenkinek van egy szett - maga által összeválogatott - paklija, amivel harcba megy. Izgalmas ötletnek tartom, hogy én magam is jelen vagyok a harcban, konkrétan nekem is lehet fegyverem, és külön a katonáimnak is. A játék az utolsó vérig megy, arra kell csak figyeljek, hogy én, mint játékos ne haljak meg (ne fogyjon 30-ról nullára az életem) a harcban, a katonáim „csak” segítők, s ez egészen más tétet adott a játéknak. A kártyák véletlenszerű sorrendje kicsit randommá teszi a játékot és bizony, a kemény felszereléseknek borsos ára van, amire külön szerencsés figyelni. Ha már szerencse,  jó tudni, hogy a kockadobás itt központi helyen van a játékban, de ezt betudom műfaji sajátosságnak. 

Játék közben megszólalt bennem a G.I.Joe-val hadonászó kisgyerek, szerettem klassz kütyükkel tuningolni a katonáimat és a stukkereket. Nagyon sok humor és kedves kikacsintás tette igazán különlegessé a Pixenaries élményt. Köszönöm a lehetőséget!

Jó játékot kívánok mindenkinek!

További info: https://www.pixenaries.hu