Remek és díjat nyert játékok? A cím furán hangozhat, hiszen gondolhatjátok, hogy ha egy játék elnyeri az „Év játéka díjat”, akkor biztosan alapvetően remek darabról van szó. Nyilván így is van, én itt a szubjektivitást megtartva szeretném a legjobbnak ítéltek közül pár személyes kedvencemet kiemelni. Ezek a játékok szerintem a díjtól függetlenül, a társasjátékos tendenciától, politikától és minden egyébtől eltekintve is figyelemre méltóak.

Fontos elöljáróban azt is megjegyeznem, hogy ebben az írásban kizárólag az egyik legfontosabb társasjátékos díj: a ’Spiel des Jahres’ - a német kritikusok által az év társasjátéka díjat elnyert játékok közül válogattam. Ez tulajdonképpen a társasjátékos Oscar-díj. Könnyű felismerni a díjazott játékot, mert a dobozán mindig ott virít egy nagy, piros, és koszorúzott kulcslyuk, akarom írni bábu.

Ebbe a cikkbe most nem fért bele a gyerekjáték és a komplex kategória. A zárójelben a díjazás évét tüntettem fel.

1. Tikal (1999)

Szerintem ennek a játéknak remekül áll az „öregedés”. Bár kétségkívül modoros darab, de elképesztően mély és komplex játékról van szó. Játékfejlesztői szemmel igazi mestermunka! Mi a családdal a mai napig nagy örömmel vesszük elő. Érdekes, hogy ez, és a Torres (a 2000-es díjazott) nem kifejezetten könnyed játékok, igazi egész estés stratégiai, mentális háborút vívnak alattuk a játékosok, és ezt nem véletlenül szerette a szakmai zsűri. Mostanában jóval könnyedebb vizekre eveznek.

Egyetlen negatív dolgot tudnék felhozni vele kapcsolatban (amit egyébként szinte minden Kreamer/Kieslig) játékkal kapcsolatban, hogy „csak” négyen jó. Ha ketten játsszátok, akkor a játék közepénél érezni, hogy ki fog nyerni, ha hárman játsszátok, könnyen lesz egy nevető harmadik, négyen viszont tökéletes.

2. Carcassonne (2001)

Sok cikkemben dicsértem már szanaszét Claus Jürgen-Wrede játékát, úgy érzem okkal. Javaslom, hogy mindenki legalább egyszer próbálja ki - ha még nem tette volna -, szerintem afféle kötelező olvasmány. Azóta számtalan változat és kiegészítő jelent meg az alapjátékhoz, ha gonosz akarok lenni brand (márka) szempontból igazi pénzgyárról van szó. Ez a családi játék könnyen tanítható, de mellette kellően nagy mélységeket tartogat. Szeretjük.

3. Fedőnevek - Codenames (2016)

A tavalyi év nagy sikerjátéka, amit az egyik legfontosabb internetes társasjáték katalógus oldal: a BGG (Board Game Geek) nemcsak 2016, de minden idők legjobb party játékának tart. Nos, ebben nem foglalnék állást, viszont vitathatatlanul hatalmas durranásról beszélünk, ami ráadásul sokak számára nyitott kaput a társasok világába. Nagyon könnyen tanítható, hatalmas az újrajátszhatósága, és igazán elgondolkodtató szórakozás. Azóta megjelent a „Képekkel” változat, meg a „Deep Undercover” (ami kizárólag a felnőtt közönséget célozza meg) és hamarosan debütál a „Duet” – a két főre tervezett változat is. Mindenképpen érdemes kipróbálni, szerintem négyen a legjobb.

4. Dixit (2010)

Nagyon ritkán születik meg ilyen könnyed, tündöklő mestermunka, mint a Dixit. Azon túl, hogy az egyik legszebb játék, amivel valaha találkoztam, egészen magával ragadó (flow) játékélményt biztosít. Ráadásul tökéletes „belépő játék” azoknak, akik még csak ismerkednek a modern társasjátékok világával. Pár mondatban tanítható, és igen nagy az újrajátszhatósága. Sok kiegészítő jelent/jelenik meg hozzá (nehéz követni pontosan hányadiknál is tartunk), számos nagyon gazdag világgal rendelkezik (mind más hangulatú), így ha még sosem társasoztál, akkor is érdemes elmerülnöd a Dixit varázslatos univerzumában.

5. Dominion (2009)

Amikor a Dominion 2009-ben megjelent, egy forradalmi mechanizmust: a pakliépítést használta, ami kicsit fel is forgatta a játékipart. Ritkán különlegesség az ilyen markánsan elkülöníthető szabályrendszer, mint amit ez a játék használ. A Dominion csak kártyákból áll, cserébe egy doboz 500 kártyát ígér, és ezek nagy variációs lehetőségét. A játékos egy kezdő paklival indul, amit a későbbiekben bővíthet olyan kártyákkal, amiket csak szeretne, így állítva össze a saját ütős pakliját a játékhoz. Kihagyhatatlan mestermű, mindenképpen szeretettel ajánlom!

6. Alhambra (2003)

Nagyon szeretem, hogy ebben a játékban mindenki a saját Alhambráját, saját kis birodalmát építi, s közben igyekszik ügyesen bánni a pénzével. Ez az a játék, ami számomra nemcsak tökéletesen és maradéktalanul kiváltotta a Monopoly-t, de messze túl is szárnyalta azt. Könnyen tanítható, gyors, laza játékmenetével sokak kedvence lett, ketten-hárman-négyen is igazán kellemes játék, így úgy érzem méltán kapott sok elismerést! Nálunk fontos alapjáték a családban.

7. El Grande (1996)

A legöregebb játék a listán, amit én nagyon szeretek, így mindenképpen meg szerettem volna említeni! Nem egy mai vas, na… ismerjük el, DE egy fantasztikusan magától értetődő, „egyszerű” területfoglalós játék. Szerintem háromtól-öt főig tökéletesen működik, ketten elég vérszegény „pofozkodás”. Érdekes, hogy a témája nem háborús, mégis ebben a játékban sokkal jobban érződik a harci hangulat, mint tíz másik háborús játékban. Taktikai játék a köbön, szerintem elképesztően intenzív, mély játékélményt biztosít. Nyelvfüggő és viszonylag problémásan beszerezhető, de ha tehetitek mindenképpen érdemes kipróbálni ezt a méltán elismert, nagy klasszikust.

Jó játékot!