Több ezer társasjáték jelenik meg minden évben, több száz magyarul megjelenő cím...őrület. Sokak szerint mindez csak egy óriás lufi, másoknak kísérlet, még többeknek üzlet. Ipar.
Az elmúlt öt évben a növekedést exponenciálisnak éreztem. A hazai kiadók egymásra licitálva ontják a jobbnál jobb a bejelentéseket, sok játékboltban egyre szélesebb polc harcol ki létjogosultságot.
Nehéz, kihívás naprakésznek lenni társasjátékos témakörben, árnyalódnak a vásárlói döntések is, hisz sokkal nagyobb kínálatból választhatunk.
A növekedés a számok minden tekintetében mérhető. Kilogramm, centi, forint. Igen, a Gloomhavenre is gondolok. Bőven az eddigi lélektani határ fölött van és ez sok mindent jelent. Emlékszem arra amikor anno megvettük itthonra a Cavernát... a pénztárnál szinte maga Deák Ferenc kérdezte tőlem: „Biztos vagy a cserében?” Mára már régi, biztos bútoreleme ez a „nagy doboz” a büszkeségpolcunknak.
A dömpingben könnyebb eltévedni, könnyebb "jobbat" találni, a hazai kiadók mintegy szűrői is a magyar piacnak, hisz amit behoznak magyarul az juthat el igazán széles rétegekhez. Emellett biztonságos külföldi címek, hazai szerzők munkái egyaránt teret kapnak, ez is öröm.
Szerzőként fáj a dömping. Inflál. Már nem olyan nagy dolog egy játék, félést hoz hogy már csak "belefér" kategória a munkád, amin olyan sokat dolgoztál. Akárki kiadhat játékot, sokan ki is adnak szerencsére! Egy újonnan induló, ismeretlen játék sorsa azonban mindig törékeny. Lehet szerencséje lesz, lehet nincs szüksége szerencsére. Lehet hype-ot kap, lehet hogy díjat. Polcot, vevőt, Kickstart kampányt, újrakiadást, disztribúciót, youtube videót, Akció!-s árcédulát, folytatást, kiegészítőt, javított kártyacsomagot, dedikálást vagy esetleg minden társasjáték legnagyobb álmát: játékos asztalt, esetleg kezeket. amik örömmel játszanak vele. Csillogó szemeket. Dömping ide, vagy oda…
