A következőkben olyan játékokat sorolok fel, amik nem kifejezetten a legkedvesebb arcukat hozzák ki az emberből. A 'gonoszkodás' nem lehetőség – szinte az egyetlen opció. A társasjátékozás sötét lovagjai ezek, amik lehetőséget adnak a játszóknak, hogy alaposan kibabráljanak a többiekkel. Sok hasonló habitusú játékos van, számukra sok játék is készült, ezek közül következzen hét:

1.  Life Boats: 

Kezdem is az egyik legdurvábbal, ez annyira aljas, hogy az már abszurd. Konkrétan egymás embereit dobáljuk a vízbe a menytőcsónakokból, hogy minél több pontot kapjunk. Igen, van ilyen játék. Kiadták, tesztelték, emberek játszanak vele, és biztos van, aki szereti is. Ez az 1993-as ritkaság csak nagyon komoly feltételek mellett játszható: minden játékosnak szerencsés elengedni minden nemű sértődést, lobbanékonyságot és személyeskedést. Jobb mindenkinek a buddhizmusi higgadtság Nirvana-közeli mélységébe merülni, ha ezzel a játékkal próbálkozik – vagy jobb egyszerűen elkerüli messziről.

2.  Babel:

A csúcsra járatott konfrontáció. Ez egy kétszemélyes háborús kártyapakolgató, melyben különböző kultúrák képességeit kihasználva igyekszünk templomokat építeni. Nem tűnik keménynek, de ebben a játékban alaposan benne leszünk az ellenfél arcában. Elvesszük a másikét, leromboljuk, amit épített, sóval hintjük be a tetemét, hogy a saját birodalmunkat építhessük rá. Kedves, igaz? Itt nem opció a diplomácia, csak kötélidegzetűeknek ajánlom.

3.  Csótány póker:

Az általam egyik legkevésbé kedvelt játék lényege, hogy gusztustalan állatkákat adunk egymásnak, melyek végül valakin rajtamaradnak, és amint valaki begyűjt négy azonos rusnyaságot, az illető kiesett. Akkor indul be igazán a ’móka’, amikor valakinek már három összegyűlt: a többiek elkezdik lejjebb nyomni a bajban lévőt. Lehet, hogy eddig csak rossz társaságokkal játszottam, de nagyon brutál érzés végignézni, ahogy valakinek egyre kétségbeejtőbbé válik a helyzete, ráadásul a játék belőlem is bűnrészest csinál. Ez a ’társasjáték’ a meggémifikált bulvár-sztárvilág. Nem hiszem, hogy ki szeretnéd próbálni…

4.  Skull:

Ez nem egy bonyolult cucc, a szabályai igen egyszerűek. Szerezz két pontot. Nem tűnik soknak. Igen ám, de amint neked már van egy, a többiek oda fognak rád figyelni. Tippeld meg, hogy hány virágot tudsz felfordítani a letett lapok közül – jaj neked, ha koponya van köztük. A Skull licitkörrel megspékelt Blöff-verseny egy kicsiny, szépen illusztrált dobozban. Nagyon feszült és kemény pillanatokkal teli sittes hangulatot teremt – egy kicsit sem gyerekjáték. Sokkal gördülékenyebb és lazább, mint a póker, de minden póker-skilledre (vagy skullodra) szükséged lesz.

5.  A Kis Herceg:

Ez egy családi játék, amelyben a méltán híres ’A Kis herceg’ könyv világában építhetjük meg a saját bolygónkat. Mit keres ezen a listán egy ilyen kedvesnek ígérkező, bájos, családi játék? Itt nem kiskapu, hanem diadalív van hagyva a gonoszkodásra. Sokszor tanítottam már ezt a játékot és nem egyszer voltam szem és fültanúja komoly összezörrenéseknek és veszekedéseknek, melyek kanóca ez a játék volt. A játék köreiben a játékosok bolygódarabokat vesznek el és építenek le, és a legutolsó a sorban nem választhat, neki az utolsó előtti hagy valamilyen darabot. No, de milyet? A bolygó nem szereti a vulkánokat és majomkenyérfákat, és ha ilyet kényszerül felrakni a bolygójára, akkor szív. Olykor nem is kicsit. Néha hatalmasat. Persze játszható ez a játék kedveskedve is, de egy olyan, magát családi játéknak áruló produktum, ami ekkora teret enged a csibészkedésre, simán megérdemli, hogy ezen a listán legyen.

6.  Ghost Stories:

Ez egy kicsit kakukktojás. Itt nem a játékosok lehetnek gonoszok, itt maga a játék gonosz. Ez egy kooperatív lélekvesztő, melyben a játékosok az ősi japánban próbálják megóvni egy kisváros biztonságát a közelgő kísértetektől és rémektől. Nem fog sikerülni. A Ghost Stories a játszók lelkével táplálkozik. Elhinti a remény magját, növeli egy kicsit a remény virágát, és amikor már-már bimbót hajtana, akkor learatja és felzabálja, és csak akkorka csonkot hagy az ember szívében, hogy épp kedve legyen folytatni, de csak azért, hogy a játék újra felzabálhassa. Igen komoly a szerencsefaktor, és konkrétan azt éreztem, hogy szívatnak. Majd egyszer, ha ’minden mindegy’ hangulatomban leszek, újra hajlandó leszek kitenni magam az 'élménynek', mert legalább nagyon szép játék.

7.  Kemet:

A Kemet egy egyiptomi témájú háborús játék. A szerencsefaktor igen kicsi, komoly és nehéz társasról van szó. Ez sok háborús játékról elmondható, de miért pont ez van a listámon? Azért, mert vörösen izzó szuperagresszív lelke van – arra kényszeríti a játékosokat, hogy támadják egymást. Gondolhatnátok, hogy minden háborús játék így működik, de ebben az esetben mindez csúcsra van járatva. Provokált vérfürdő nélkül nem tudsz nyerni. Akkor kapsz győzelmi pontot, ha támadsz. A játék egyáltalán nincs kiegyensúlyozva. Valaki nagyon könnyen kerülhet a dolgok kellemetlenebbik végére és mindenki bele fogja törölni a lábát – és még egyszer, és még egyszer. Nem egyszer néztem végig, hogy a felerősödött nagyhatalmak a legelesettebb szerencsétlenen gazdagodnak meg. Ismerős?

Ezek a játékok azok, amiket csak igazán kötélidegzetű és/vagy jó szociális humorérzékkel megáldott embereknek-játszóknak javaslok. Ha valaki szereti a játékvilág erősen paprikázott élményeit, annak jó étvágyat, jó játékot kívánok!

Képek: freepik.com, boardgamegeek.com