A társasjátékos ajánló

Mit játsszunk?

2017 Legjobb Magyar Nyelvű Társasjátékai

2018. január 03. - mitjatsszunk?

2017 elképesztő gazdag volt a magyar kiadásokat illetően és ezért elhatároztam, hogy ezt egy videóban össze is foglalom.

Jó nézelődést és jó játékot!

7 Nagy Esseni Játékélményem

1478767275.pngIdén is sikerült eljutnom az Esseni társasjáték-börzére, amin rengeteg nemzetközi kiadó képviselteti magát. Ekkor Németországban összegyűlik a szakma és ipar apraja nagyja, hogy egyszerű kifejezéssel „jelen legyen”; megmutassa magát egymásnak és közönségének, és kipróbáltassa és árulja a játékait. Igyekeztem a lehető legtöbb játékot kipróbálni, ám ez a résztvevők elképesztő száma és a tömeg miatt erősen korlátozott volt. Nem egy játék teszteléséhez volt kígyózó sor, de talán az ügyes helyezkedésnek hála azért odajutottam pár egészen remek darabhoz. Következzen ezek közül hét:

img_7661.JPG1. Transatlantic

Mac Gerdts (Concordia, Navegador, Antike) játéka a (gőz)hajózás hőskorába repít vissza minket, a XIX. század-fordulóra, amikor nagy nemzetközi hajótársaságokként igyekszünk a lehető legtöbb hírnévpontot gyűjteni. Ehhez gőzösöket adunk-veszünk és igyekszünk magunkat a lehető legügyesebben pozícionálni az óceánokon. A mechanizmus a Concordiából ismert kártya menedzsment, nagyon szépen ráültetve a témára. Engem meglepett, hogy Mac kidobta a térképet a játékból, amit eddig szinte minden művében használt. Négyen szabálymagyarázattal kellemes két óra volt a játékidő, összességében elmondható, hogy egy gyönyörűen illusztrált euró típusú gazdasági játékot volt szerencsém kipróbálni.

img_7602.JPG2. Trol

Ebben a hangulatosan illusztrált játékban egy troll klán vezetői lehetünk, akik éhesek és vadászatra mennek. A prédák azonban trükkösek és sokszor több klán összefogására lesz szükség, de mivel trollokról van szó, nos lesznek meglepetések – már ami az összefogást illeti. Az elején kicsit szkeptikus voltam, mert nem igen szeretem a „többiekkel kitolós” játékokat, de itt parádésan működik a trollkodós hangulat különleges a troll-képességekkel és egyedi dobókockákkal. Kis kooperációk alakulnak ki, legalább annyiszor szurkoltam egy kolléga sikeres dobásának, mint hogy rontsa el. Hamar berántott ez a mélynek nem igazán nevezhető hangulat, és nagy örömmel vettem meg egy példányt, hogy itthon is trollkodhassunk.

img_20170927_194713.jpg3. Rajas of the Ganges

Az indiai témára azonnal felkaptam a fejem, pláne amikor játékmechanikai infókat hallottam. A játéktábla szélén egymás mellett fut a győzelmi pont és a pénz-sáv egymással szemben, a játék végét az váltja ki, ha egy játékosnál ez a két gyűjtött érték összeér. És csak annál számít a pont, akinél összeért. Plusz gyönyörű dobókockák, kockalehelyezési rendszer és autentikus látvány. Dennis Lohausen illusztrátor munkásságát én szeretem, van valami képregényesen mesés a képi világában, ami szememnek és szívemnek egyaránt kedves.

img_7577.JPG4. Majesty: For the Realm

A Splendor készítőjnek idei játéka elsősorban külcsínével vonzott, de most már játékélményével is. Kifejezetten parádés művet ismertem meg a Majesty-ben, melyben egy kis falucskát töltünk meg különféle középkori figurával, úgy hogy a legtöbb győzelmi pontot/pénzt csikarjuk ki a helyzetből. Vitathatatlan, hogy nem életem legmélyebb játélménye, de családi játék kategóriában bőven megvan benne az a mélység, hogy bármikor szívesen újra játszanék vele, sőt venném meg, amint tudom. Kicsit hajaz a Century – Fűszerút című remekműre, de egy remek játékra hasonlítani nem bűn, szerintem.

img_7693.JPG5. Meeple Circus

„Na most már, hogy sokféle társasjátékos fa alkatrészt gyártanak, valakinek eszébe jutott, hogy milyen vicces lenne ezeket ügyesen egymásra pakolgatni.” – Gondoltam magamban orvvul. Valójában igazam volt, de a Meeple Circus ettől függetlenül egy káprázatosan szórakoztató családi játék. Nagyon fáradt voltam már, amikor asztalhoz kerültem és nagyon felvillanyozott az élmény. Az egyik kedvenc családi-ügyességi játékom lett, parádés hangulat kerekedett pillanatok alatt a porondon, akarom írni, asztalon. Ha van valakinek érkezése kipróbálni kisebbekkel-nagyobbakkal, mindenképpen ajánlom. Ez nagyon nem „szőröstökű gémereknek” való játék, de akár iskolai környezetben, akár táborban, akár otthon nagyon szívesen játszanám.

img_7711.JPG6. Merlin

Stefan Feld az egyik kedvenc szerzőm, ha egy üres dobozra írná rá a nevét, az is érdekelne. Most azonban a külön is parádés játékokat jegyző Michael Rieneck-kel karöltve dolgozott a családi játékokat preferáló Queen kiadó gondozásában. Amint lehetett kipróbáltam és bár kicsit kitárgyaltnak érzem az Athur király mondakört, a téma itt nagyon szépen simult a mechanikákra. Természetesen rengeteg mindet lehet csinálni, vannak árulók, központi dobókocka-mechanizmus, a látvány szép, nem csalódtam. Nem Feld legjobbja, de hamar feledtette velem a tavalyi Jorvík okozta keserű szájízt.

pic3212934_md.jpg7. Hexpanse

A legnagyobb örömmel írom, hogy egy hazai fejlesztésű játékot sikerült kipróbálnom Essenben és bár a külcsín elsőre megnyert, magával ragadott a játélmény is. A Hexpanse alapjáraton egy alaposan felturbózott „ötödölő”, de olyan mennyiségű extra képesség és lehetőség lett belepakolva, hogy az első bemelegítő játék után felrobbant a fejem. Szerintem ketten is parádésan működik (sőt), mi hatan ültünk az asztal körül és erősen taktikusnak érzetem. A látványt külön dicsérném, a frakciók abszolút egyedi dizájnt kaptak, ami egy alapjáraton absztrakt játéknak nagyon jól áll.  

Remélem, hogy a listában szerepló játékok előbb utóbb (akár magyarul is) elérhetőek lesznek itthon kiskereskedelmi forgalomban is.

Jó játékot!

Fresco Élménybeszámoló

fullsizerender_1.jpgA Queen társasjáték kiadó játékai számomra egyet jelentenek a "remekül tematizált családi játék" kategóriával. Szerintem ügyesen találják el azt a kényes egyensúlyt, hogy viszonylag könnyen tanítható „kapujáték”-ok legyenek a ritkábban játszók számára, de a tapasztaltabb játékosok is megtalálják bennük a kívánt játékmélységet. A most tárgyalt játék a kiadó egyik (ha nem a) legjobban sikerült ék-köve: a Fresco.

A játékban festőművészek bőrébe bújunk, akik rekonstrukciós munkákban vesznek részt, mindeközben portrékat festenek, színeket kevernek. Érdekesnek hangzik? Az is!img-7504.JPG Az alábbi pontokban szedtem csokorba a gondolataimat a játékkal kapcsolatban:

  • Azon túl, hogy alapból egy elég szép játékról beszélünk, külön szeretném megdicsérni a gyönyörű dobozbelsőt. Arra rendkívül kevés kiadó fordít energiát, hogy már a játék előkészítése is hangulatos legyen. Konkrétan egy tér és egy műterem elevenedik meg előttünk, ezt nagyon szerettem.
  • Elképesztően erős a témája! Nem érzem alibinek a témát a mechanizmusokon, a Fresco-ban valóban központi szerepet kap a festészet flowja. Tényleg festőnek érzem magam, aki miközben szépíti a katedrális homlokzatát, azért ügyesen helyezkedik, kalkulál a koránkeléssel és a festékárakkal. Szépen épül egy világ, amibe könnyű volt belekerülni.
  • Ez a játék a családi kategória "teteje". Bizony komoly taktikai döntéseket hozunk, sokszor előre tervezünk és bizony nem hiába van feltüntetve a 10+ éveseknek szóló korhatár. Nem ajánlom kisebbeknek, mert azért pontokon kemény szellemi kihívás elé állíthat a játék. Nem „gémer” kategória, de szerintem családi játékhoz képest, meg lesz dolgoztatva a szülők figyelme és taktikai érzéke is.
  • Fontos megjegyezni egy apróságot: színvakoknak vagy színtévesztőknek ez a játék maga lehet a kínszenvedés. Sok játék megoldja a színkérdést valahogy, itt erről szó sincs. Színes fakockákkal van jelölve a festék, nincsenek szimbólumok. Ha valaki erre érzékeny, annak nem ajánlom a Fresco-t, mert esélyes, hogy kínlódás lesz belőle, mindenki más azonban imádni fogja a színkavalkádot!img-7505.JPG
  • Hihetetlen, de két játékos esetén gördülékenyen működik a fiktív harmadik játékos! Ez majdhogynem példátlan, nálam a feleségemmel ez akár kizáró tényező tud lenni - nem szívesen lépünk valaki helyett -, itt azonban mélyen indokolt és könnyű az alkalmazása. Három-négy fő esetén Leonardo-ra (a fiktív harmadik játékos) nincs szükség, de "vele" ketten is tökéletesen működik a játék.
  • Remek kiegészítő modulok tartoznak a játékhoz. Az a példány, amit teszteltünk, három mini kiegészítő modullal érkezett, amik nagyon szépen variálhatóak és beépíthetően a játékba. Működik nélkülük is, de harmadik, negyedik játéknál már bizony jót tesznek az újrajátszhatóságnak.
  • Nagyon jól működő autobalansza van. Nem szeretem azt érezni a játék közben, ha valaki elhúzott a pontokkal és szinte utolérhetetlen, itt azonban minden vezetés esetleges, ugyanis az választ "ébredési időpontot" először, aki leghátul van pontügyileg. Ez a megoldás nagyon ügyes és nagyon fontos.img-7508.JPG

A Fresco ma már klasszikusnak nevezhető, komplex családi játék, amit nagyon szívesen ajánlok minden háztartásba, ahol nyitottak a mély és különlegesen jól tematizált játékélményre.

A cikk létrejöttéhez nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a játéktenger.hu oldal. Ha a Fresco-hoz hasonló remek játékokat kerestek, mindenképpen ajánlom a szörfölést az oldalukon, számtalan remek játékkal találkozhattok!

Jó játékot mindenkinek!:)

7 Bosszantó Társasjáték Kiadói Hiba

fashion_sustainability_and_the_misplacement_of_shame_notjustalabel_700944632.pngAzon túl, hogy „adjanak ki jó játékot”, számba vettem, hogy mik azok az „apróságok”, amik bizony elő szoktak fordulni és adhatnak fanyalgásra okot. Kellemetlen lehet még, hogy egy játék sérülten érkezik, de ez legkisebb mértékben a kiadó hibája, inkább a futárszolgálaté, vagy azé a fránya padlóé, ami hajlamos nekimenni dolgoknak. Tegyük fel, hogy egy jó játék sértetlenül jut el hozzánk, DE…

1. Lehetetlen dobozméretek

Az egyediség zászlaja alatt, olykor semmivel nem kompatibilis dobozméretek tudnak megjelenni, ami főleg, annak akinek több, mint 10 játéka van otthon, és szeretné csoportosítva tartani, minimum bosszantó. Az a pár centi már nagyon sokat tud számítani, amikor egy új játékot nem lehet a többihez rakni, kilóg, pont nem illik közéjük, mert sikerült olyan egyedi, még sehol sem látott dobozméretet használni, amit még soha sehol azelőtt. Lelkesen támogatnám a kezdeményezést, hogy legyen egyezményesebb, standardizált a dobozméret társasjátékoknál.

2. Fals játékidő és játékosszám-információk a dobozon.

„Pedig rá volt írva, hogy nyolcan is játszható…”, „A dobozon az volt, hogy fél óra játékosonként, pedig hárman, vagy öt óra volt…”. Igen, itt is elsősorban a játékipar marketing-gépezetének árnyoldala vetül ránk, sokszor egyszerűen nem írhatják rá az igazságot a társasjáték dobozra, mert úgy sokkal kevesebben vennék meg. Sokszor előfordul, hogy nem igazán jó egy játék ketten, de egy kisebb szabálymódosítással beleszuszakolják a két fős lehetőséget, vagy éppen a 8 játékos lehetőséget egy olyan játékba, amiben alapból sokat kell várni a másikra. A játékidő pedig egy nehezen kalkulálható dolog, nem lehet megszabni valakinek, hogy pontosan mennyit agyaljon egy játékon, de sokszor történik komoly alul-lövés az idővel. Gyakran érdemes a dupláját számolni a dobozon feltüntetetthez képest.

3. Nincsenek kép magáról a játékról a doboz hátoldalán.

Nagy dolog, ha egy játéknál működik a dizájn-marketing és szívesen leveszem a polcról. Leveszem, mert kíváncsi vagyok, mi van benne, mit ígér a játék. Megfordítom és valami érthetetlen okból kispórolta a kiadó azt a nagyon lényegese információt, hogy ’effektíve’ mi van a dobozban. Mit veszek meg? Hogy néz ki a játék kipakolva? Vagy olyan ronda minden, hogy nem vállalták be? Ha Zsákba macska a játék neve, akkor értem a hozzáállást, de ritkán van erről a játékról szó. És kínomban zörgetni kezdem a dobozt, hogy talán kocka is van benne, de lehet, hogy csak egy pakli kártya? Ezt a nevetséges alul tájékoztatást nem szeretem, azonnal teszem is vissza a polcra az ilyen játékot.

4. Nincs feltüntetve a szerző

Érdekes, de ez abszolút modern társasjáték követelmény, hogy kinek a nevéhez kötődik a játék. Még ha egy 'egyszeri' szerző, senki se hallott róla - és kiejthetetlen szláv nevű ipséről van szó, akkor is. Mindig legyen feltüntetve a szerző, ne itt szégyenlősködjünk. Sokkal profibbnak tűnik minden. Sokszor találkoztam már (közepesen ígéretesnek tűnő) játékokkal, amiket kénytelen voltam forgatni, kerestem, kutattam, hogy ki tervezte, de semmi. Döntő többségben ez a borítón szokott szerepelni, jobb esetben ízlésesen kisebb, díszes betűtípussal.

5. Üres a doboz

… vagy legalábbis üresnek tűnik. Tapasztaltabb társasjátékosok találkozhattak már azzal a kókasztó élménnyel, amikor egy „nagy” egészestés dobozt kibontva találunk benne egy hajtogatott papír „inzert”-et (ami a különböző elemek szétválasztására szolgáló alkatrész-csoportosító rendszer), alkatrészekként pedig egy pakli kártyát, pár fa elemet, esetleg tokent, ami, mint hajó a tengeren hánykolódik a hatalmas, túlméretezett doboz alján. Nyilvánvaló marketingfogás volt a „nagy doboz”, hogy több pénzt el lehessen érte kérni a játékért – egy kártyapakli dobozért ritkán ad ki valaki tízezer forintot, egy nagydobozért szívesebben. Ha már kevesebb az alkatrész, ízlésesebb lenne egy erre a célra megtervezett inzerttel csillapítani az ellenérzést.

6. Hiányoznak alkatrészek

Tudom ez nem elsősorban kiadói probléma, hanem gyártói, de ez simán a kiadó felelőssége és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy többnyire szívesen orvosolják is a felmerülő panaszokat, mindemellett meglepően gyakori jelenség. Mivel nem gépi szortírozás van a legtöbb gyárban, hanem (ki tudja mennyire megfizetett) nénik-bácsik kézi erővel számolgatják a különböző alkatrészeket és ebből adódóan, többször hiányoznak alkatrészek. Fa kockák, matricák, bábuk, tokenek esetleg egy nyelvfüggő pakli meg nem megfelelő nyelvű, ha egyáltalán megvan. Ezek többnyire nem „nélkülözhetetlenek”, de egy 10-20-30 ezer forintos játéknál ez nagyon kellemetlen jelenség. Tudom a LEGO gyárak más költségvetéssel dolgoznak, de ott nem nagyon hallottam még hiányzó alkatrészekről.

7. Silány alkatrészek

Gyakran már az nagyon beszédes, hogy maga a doboz milyen érzetet kelt, de nagy mértékben  meghatározza a játékélményt az alkatrészek fizikai minősége, hogy milyen érzés kézbe venni egy kártyát, egy táblát, egy bábut. Azért az nagyon elkeserítő, amikor egy sokezres játék esetében találkozunk sorjás kártyával, púpos játéktáblával, pontokon letört faelemekkel, és még ki tudja milyen borzalmakkal, amik azért elvesznek a játékélményből. Az is előfordul, hogy minden alkatrész kifogástalan minőségű, de egy kellemetlen félrefordítás, vagy elírás borzolja a kedélyeket.

+1. Csúnya a játék

Ez nagyon ízlések és pofonok kérdése, de mindenképpen jelezném, hogy nagyon sokat számít a külcsín, az esztétikum. Az erre való igényesség szerintem már alapkövetelmény. Borzasztó látni, hogy meglepően termékeny kiadók mennyire nem veszik a fáradságot, hogy az amúgy kiváló játékaiknak korszerű megjelenést adjanak. Ha szabad általánosítanom, sok német származású játékra férne rá egy komoly „ráncfelvarrás”.

Jó játékokat mindenkinek!

7 Remek Egyedül Játszható Társasjáték

997.jpgIgen, a cím nevetséges kicsit, hiszen –kérdezhetitek-, hogy lehet egy TÁRSASjáték EGYszemélyes? Pedig nem is kevés játék közül tudtam válogatni. Sokakban fel sem merül, hogy egyedül játszanak, de bizony gyakran felmerül igény, hogy egy társas biztosítson egyszemélyes játéklehetőséget is. Az utóbbi években számos játék jelent meg így, vannak olyanok is, amik CSAK egyedül játszhatók, de többnyire azért még mindig több játékosra optimalizált alkotásokról van szó, amikhez hozzátoldottak egy „egyszemélyes” lehetőséget, többnyire bravúrosan. Van tehát bőven élet a pasziánszon és a klasszikus szoliter/remetejátékokon túl.

Következzen 7 parádés egyedül játszható játék!

pic1513328_md.jpg1. Friday

Ebben a csak és kizárólag egyedül játszható, kedves kis túlélő játékban egy lakatlan szigeten Robinsonként próbáljuk meg fejleszteni hősünket, hogy legyen ellenállóbb a viszontagságokkal szemben. Nem egyszerű a helyzet, ha rossz a lapjárás, ráadásul jönnek a kannibálok, vadállatok, és egyéb fenyegetések. Közben persze hősünk öregszik is, és jó esetben gyűlnek a képesség-kártyái. Nagyon jól működik a pakliépítő mechanizmus, és a kedves illusztrációnak hála egyedül is hamar megjöhet a hangulatunk ehhez a játékhoz.

pic2257657_md.png2. Onirim

Ebben az első sorban egy főre fejlesztett, de akár ketten is játszható, egyedi hangulatú, kooperatív kártyajátékban a játékos(ok) a rémálmok világából próbál(nak) kimenekülni. Ehhez meg kell találni a kivezető ajtókat, de a helyzet nem egyszerű, mert könnyen jönnek a veszedelmes, fránya fekete kártyák is. Ha pedig nem vigyázol, elnyel a sötétség és nincs többé kiút a bizarr álomvilágból. Az Onirimet kevesen ismerik, pedig könnyen elsajátítható, igazán különleges játék, így mindenképpen ajánlom kipróbálásra!

pic1790789_md.jpg3. Caverna

Több szempontból is magasan az egyik kedvenc játékom, rengeteg stratégiai lehetőséget rejt és nem utolsó sorban kiváló egyszemélyes játék is. Bár pár mezővel kevesebb érhető el a szóló játékban, de ugyanolyan tökéletesen működik, mintha ketten vagy többen játszanánk. Elsősorban gyakorlásként szoktam játszani az egyszemélyes Cavernát, mert bőven van hova fejlődni. Érdekes, hogy több Uwe Rosenberg játék működik jól egyedül, megemlíthettem volna a Le Havre-t, az Agricola-t, vagy a Feast for Odin-t is.

pic3113106_md.jpg4. Szüret (Avenue)

Nagyon érdekes ebben a játékban, hogy szinte ugyanolyan egyedül, és akár tizenketten is játszani! A játékmenet során ugyanis a játékosoknak semmi, de semmi interakciójuk nincs egymással, mindenki a saját maga utacskáit rajzolgatja, ergo tökéletesen játszható egyedül. A felforduló útkártyák meghatározzák az utak ívét, amit a játékos a saját papírjára rajzol, de azt már mindenki maga dönti el, hogy a lehetséges utat hova pozícionálja. A cél összekötni a szőlőfürtöket a véletlenszerű sorrendben kihúzott présházakkal, ami sokszor nem is olyan egyszerű! Messze a legkönnyedebb játék a listán és hála a magyar kiadásnak immár könnyen beszerezhető is, meleg szívvel ajánlom tehát kipróbálásra a Szüretet.

pic3163924_md_1.jpg5. Scythe

A Scythe sok szempontból az egyik legjobb társasjáték, ami most kapható a piacon, és igazából csak hab a tortán, hogy egészen parádés egyedül játszható rendszere is van: az Automa. Hihetetlen, hogy egy alapvetően harci hangulatú, de domináns gazdasági rendszerrel megáldott játékból ilyen frappánsan ki sikerült hozni az egyszemélyes élményt. A szerzőnek nem az első bravúrja ez, a nagy kedvencem a Viticulture Essencial Edition-ban is jól működött, és itt is kifogástalan élmény. Az alapjáték rajongóinak külön ajánlom a kipróbálást, persze egy 5 fős „terület uralós” banzáj-hoz nem fogható, de nem is az a célja.

pic906495_md.jpg6. Lord of the Rings: The Card Game

Szerény véleményem szerint az egyik (ha nem a legjobb) ’A Gyűrűk Urás’ társasjáték. A ’War of the Ring’ se semmi, de engem ez a mű rántott be elementáris erővel ebbe a végtelenül gazdag és izgalmas világba. Az LCG (Living Card Game) mechanizmus tökéletes választás, és bár szerintem ketten az igazi, de egyedül is simán hozza a kötelezőt (véleményem szerint nehezebb egyedül). A szereplők, a kalandok egész hada, a gonosz nyomasztó fojtogatása, a könyvekből vett idézetek, festményszerű illusztrációk, esszenciális Gyűrűk Ura játélmény, két, vagy akár egy kalandornak egyaránt.

pic1083380_md.jpg7. Mage Knight Board Game

Vlaada Chvátil mester fantasy all-in játéka hatalmas szellemi merítés, annyi mechanizmus van benne, mint három másik játékban összesen. Szerintem maximum ketten jó, és zseniális egyszemélyes játék. Küldetések, pakliépítés, dinamikus fejlődési rendszer, letisztult harcrendszer varázslatokkal, szövetségesekkel és még hosszan sorolhatnám, szerintem magasan a legteljesebb egyszemélyes játékélményt nyújtja, így nagyon könnyű elveszni a Mage Knight világában. Figyelem! Az összetettséghez jut szabály bőven, tapasztaltabb, komplex játékokon edződött játékosoknak ajánlom elsősorban, illetve nem utolsó sorban fantasy rajongóknak.

Jó játékot mindenkinek!

7 Kevésbé jól sikerült „Év Játéka Díjas” játék

spiel_logo_ures.pngSzerintem, ha egy társas ilyen rangos díjat kap, az keményen társasjátékpolitikai döntés és minden esetben vitaalap. Ennek több oka is van, többek közt: ha egy játék feltünteti magán a piros koszorús bábú logóját, akkor garantált számára az eladási növekedés. Ennek tudatában hívja fel a német szakmai zsűri az emberek figyelmét egyes játékokra és ezért sem mindegy, hogy melyik társas jut el könnyebben aztán a laikusokhoz is. Az ebben a listában felsorolt játékok szakmai díjával jómagam is vitatkoznék. Természetesen azt nem vitatom el, hogy működő, és „jó” játékokról van szó, de véleményem szerint ilyen komoly elismerésre nem voltak méltók abban az évben. Következzen most hét ilyen: „nem hiszem el, hogy nem volt méltóbb játék”. (Megjegyzés: A felsorolásban most csak a 1995 utáni játékok közül válogattam.)

pic1152359_md.jpg1. Kingdom Builder (2012)

Sajnos elég száraz és absztrakt, történettelen, „házikópakolgató” játék lett a Kingdom Builder. Ráadásul ha azt is figyelembe vesszük, hogy a játéktörténeti jelentőségű Dominion szerzőjének játéka, még érthetetlenebb a kritikusok döntése, hogy miért ez a játék kapta a rangos elismerést. Nagy elánnal veselkedtem neki annak idején és a mai napig emlékszem a csalódás kellemetlen ízére. Inkább nyert volna a Las Vegas!

pic309353_md.jpg2. Qwirkle (2011)

Ha lehetek gonosz, akkor ez egy absztrakt, száraz, pontgyűjtögető mechanizmus, semmi több. Kedves, cuki játék, a feleségem nagymamája nagyon szereti, és ha muszáj, akkor én is eljátszogatok vele, de hogy a társasjátékos Oscar-díjat ez nyerje meg? Ebben az évben adták át először az összetett kategóriában a legjobb játéknak járó díjat, amit a ’7 csoda’ vitt el, szerintem méltán,  közben pedig a legjobb családi játék a Qwirkle lett… Olyan komoly különbség van a két játék minősége között, hogy zongorázható!

pic180873_md.jpg3. Niagara (2005)

Vitathatatlan, hogy nem játszottam magam „halálra” ezzel a játékkal (nem játszottam a kiegészítővel, ami állítólag javít a dolgon), de soha többet nem is szeretnék vele játszani. Szerintem ez a játék gonosz, ami elnézve, hogy ’családi játék’, fura döntés a zsűritől. Elhiteti velem, hogy megéri tervezni, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy pápá kenuk és nem sikerült semmi. Az alkatrészek szépek, jó érzés tologatni az átlátszó lapkákat, azt már azonban nem olyan jó látni, ahogy a klassz kis elképzeléseim lefolynak a… Niagarán.

pic168173_md.jpg4. Villa Paletti (2002)

Ebben a fordított Jenga játékban a játékosok statikai érzéke van elsősorban próbára téve, hiszen egy palotát építenek közösen, úgy hogy a saját színű oszlopaik (azok közül is az értékesebbek) legyenek a lehető legmagasabban. A Villa Paletti a Tikal (1999), Torres (2000), Carcassonne (2001) után kapott díjat. Sokak szeme kerekedett ki, amikor három komoly mélységekkel rendelkező játék után egy ilyen lábvíz mélységű desszert-játék kapta a nagy elismerést. Sajnos egyetértek, bár ezzel a játékkal magam is szívesen elütöm az időt, de nem nevezném díjra érdemes alkotásnak.

pic115300.jpg5. Thurn and Taxis (2006)

Ez személyes sérelem, mert nagyon nehezen éltem meg, hogy a német postakocsirendszer kiépítése jobban tetszett a bíráknak, mint egyik személyes kedvencem: a ’Blue Moon City’, ami egy fantasy városépítős csoda, sárkányokkal, mesebeli fajokkal. Egyáltalán nem rossz játék a Taxis, de egyáltalán nem családi, nem nemzetközi, nem szép, max. olyan kellemes mezei útvonal-rendszer-kiépítős stratégiai játék. Nincs (és nem is volt) benne szerintem semmi innovatív, eredeti, mindössze annyi az előnye, hogy „német” témája van.

pic382457_md.jpg6. Keltis (2008)

Ebben az esetben szerintem nem a játék kapott díjat, hanem a szerző. Reiner Knizia nevét minden magára valamit is adó társasjátékos ismeri. Rengeteg fontos játéka van, nagyon fontos szerző és látom magam előtt a zsűri arcát, amikor rájönnek, hogy Ő még nem kapott díjat. Botrány! Azonnal kell neki adni egyet, még szerencse, hogy évente tucatnyi játéka jelent meg, abban az évben többek között a Keltis. És a díjat kapja: a kelta jelölőtologató! Tudom, gonosz vagyok, de a tény, hogy egy sokkal-sokkal jobb családi játék, a ’Stone Age’ elől happolta el a díjat, az külön érdekes.

pic2031446_md.png7. Camel Up (2014)

A lényeg: A játékosok fogadásokat kötnek, hogy melyik teve fog a célba érni elsőnek (vagy utoljára). A helyzet könnyen változik, a tevék ugyanis egymás hátára ugorva könnyen változtatnak az álláson. A vidám hangulat garantált, a szerencsefaktor az egekben, ahogy a tapasztaltabb játékosok vérnyomása is. A Camel Up egy szép, színes, kedves szerencsejáték, ami - ha elengedjük azt, hogy szeretnénk komoly befolyással lenni a játék menetére -, valamennyire szórakoztató, de ha esetleg mocorog bennünk bármi stratégiai érzék (vagy esetleg nem szeretjük ezt elengedni), akkor kényelmetlen élményben lehet részünk. Az egyik legmegosztóbb játék, amivel valaha találkoztam.

Jobb játékot mindenkinek!

Harry Potter Hogwart’s Battle élménybeszámoló

Sokáig csodálkoztam, hogy az amúgy vitathatatlanul gazdag és különleges Harry Potter világ még nem kapott tisztességes társasjátékot. (Mert a HP Cluedo és HP Lego minden, csak nem tisztességes és nem különálló játék…) Aztán belegondoltam, hogy nem is lehet egyszerű egy ilyet összehozni már csak az alapmű összetettsége miatt sem, hisz az egész történetet átemelni/játékosítani nem kis feladat. Amikor 2016-ban megjelent a Harry Potter Hogwart’s Battle (későbbiekben HPHB), nagyot néztem, mert a ’pakliépítős mechanizmust’ használja központi elemként, ráadásul végigmegy a könyv 7 részén, mindegyiknek egy külön játszmát szentelve. Bár nem vagyok a legnagyobb HP rajongó, de nagyon kíváncsi lettem, hogy ezt mégis hogyan sikerül majd megvalósítani? Nemrég vettem egy példányt (nem is volt olyan egyszerű, ugyanis itthon nemigen kapni) és a feleségemmel nekivágtunk az élménynek.

Az alábbi pontokban összegzem a tapasztalataimat:

  • Az alapmechanizmus „klasszikus” pakliépítés. Minden hős egy 10 lapos minipaklival kezd, ehhez vásárol még kártyákat a játék során, hogy bővítse, színesítse azt. Többnyire 5 lappal indítja a körét, a kezében lévő lapokkal kezd, amit tud, főleg a cél, azaz a gonoszok levarázslása/ ártalmatlanítása felé orientálódva. A gonoszok mind különleges képességgel bírnak, amit tetéz, hogy a játékos a körét eleinte egy, aztán több ’gonosz varázslat’ kártya felfordításával kezdi. Ezek eleinte csak bosszantóak, később a „ne már!” kategórián át a „hú b@kker…”-ig terjednek nehézségben. A játék amúgy 100 %-ban kooperatív, így nagy szükségetek lesz az együttműködésre, egymás segítésére.
  • A játék nagy érdeme, hogy nagyon szépen interpretálja a teljes Harry Potter világot egy társasjátékba. Ez szerintem minimum bravúr! Működik a Harry Potter világ flow-ja, ott éreztem magam a Roxfortban. Természetesen ez áldozatokkal jár, jó pár dolog a regényből a vágóasztalon végezte, de olyan gazdag a HP világ, hogy ezt a döntést muszáj volt meghozni. Szerintem ez a rosta parádésan működött, a nagyon fontos elemek természetesen megmaradtak a játékban.hphb_2.jpg
  • Csodálatos, hogy a könyvekből és filmekből átemelt karakterek különleges képességei rímelnek az eredetivel, és egymással olyan erős kombókat alakítanak ki, ami tökéletesen visszahozza a film varázslatos hangulatát. (Pl. Hermione-nak a varázslatai/könyvei erősek és szerencsés olyan segítőket felvennie, akik a regényben is szerepeltek, hogy azok erősítsék, pl. Krum-ot. Én pedig Harryvel voltam és jó ötlet volt pl.Dobbyt és Hagridet a paklimba tenni.)
  • A HPHB alapvetően egyáltalán nem bonyolult rendszerű játék, könnyen tanulható, amit azért árnyal a nyelvfüggősége. Nem vészes, de aki egyáltalán nem beszél angolul, annak lehet, hogy diszkomfortos lesz.
  • Működik a filmekből átvett képek használata, más játékban ezt nem szerettem, de itt a képi design káprázatos, részről részre egyre égettebb, koszosabb, foszlottabb minden.
  • DE! A kiadó igen silány fizikai minőségben bocsájtja mindezt rendelkezésünkre. Azt hittem, hogy egy becsomagolt, de máris használt játékkal játszom. Hiányzott egy befolyás-token, gyűrött egy lap, egy másikról le van szakadva a csücske, a szabályfüzetnek megrágta egy troll a hátoldalát… Társasjátékosként finnyás vagyok a bontatlan játékok patika állapotára, nos ez nem volt olyan, és ez azért meghatározta a játékélményt, de szerencsére maga a játékmenet hamar feledtette velem.
  • A HPHB folyamatosan nehezedik, és ez nagyon jól áll neki. Az első rész egy matiné, arra van, hogy bevezessen a játék univerzumába, majd az ötödik résznél már határozottan éreztük, hogy „nagy baj van”. Nagy baj, értsd: 3 gonosz jön ellened egyszerre, ami szerencsétlen együtt-állásban elég halálos. Egyre inkább érződik a szerencse, rossz lapjárás = bebukjuk.
  • Fura hogy a részek között nem lehet képességet örökíteni, sajnáltam, hogy a jól összerakott paklimat el kellett dobjam és minden rész elején kezdhettem elölről a gyűjtögetést (mintha minden iskolai évkezdetkor „elbutultunk” volna), míg a gonoszok szépen begyűjtötték egymást és egyre erősebbek lettek.
  • Ha rajongó vagy, akkor mindenképpen ajánlom, de csak ha úgy „kb.” ismeretes a könyvek/filmek világa, akkor is. A szerencsére érzékenyek lehet, hogy fanyalogni fognak, mert ha a gonoszok egy olyan szerencsétlen leosztásban kerülnek elő, hogy pont egymást erősítik, és a Roxfort kártyák olyan szerencsétlenül, hogy semmilyen értelmeset nem tudunk megszerezni, akkor bizony vége mindennek…
  • Újra játszhatóak a kampányok, így simán lenne kedvem még egyszer nekivágni. Örülök, hogy egy egyre bővülő játék, ami küldetésről küldetésre színesedik, nem egyszer-játszható. Szerintem ez elég ritka tünemény.
  • Négyen a legjobb, higyjétek el: kell majd mindenki különleges képessége. Neville a negyedik, ami elsőre furcsa, de hirtelen én sem tudtam volna jobbat.

hphb_3.jpgMindent összegezve: számomra a HPHB az utóbbi évek egyik legfelüdítőbb társasjátékélménye, ami nyilván annak is köszönhető, hogy az utóbbi időben kissé kilúgozódtam a sok kemény Euro játéktól és nagyon jól esett egy könnyedebb, gyorsabb kaland.

Jó játékot mindenkinek!:)

Crime Writers - Első találkozás és élménybeszámoló

2017. szeptember 30. - mitjatsszunk?

fejlesztoknapja_2.jpgJártamban keltemben találkoztam (A Társa’s játék Bár Magyar Társasjátékokat bemutató rendezvényén) Mészáros Bori és Vágó Ádám társasjátékával. Nagyon kedvesen invitáltak asztalukhoz, így leültem, és meghallgattam az ismertetőt. Részemről nagyon szeretem a krimit és a dedukciós játékokat, az ismertető közben be is ugrott a ’Black Stories – Fekete történetek’. Mikor észrevételemet megemlítem Boriéknak, nem lepődnek meg, sőt örülnek: olyan fejlesztők ők, akik kapaszkodónak használják tudásom és kibővítik ismereteimet, hogy bizony Ők is sokat játszották az említett játékot, és kevésnek érezték, szerettek volna nagyobb kreativitást, mélységet, élményt a játékosok kezébe adni, nagyjából innen indult saját projektjük: a ’Crime Writers’ (Lulla Games). 

Ami azonnal megragadta a figyelmem, azok a kártyák és kivitelezésük volt. Káprázatos hangulatkeltés, a megvalósítást bármelyik befutott játékokat nagy példányszámban gyártó cég megirigyelhetné. Ádám lelkesen említi, hogy a kivitelezés érdeme az övé, én pedig le vagyok nyűgözve, nagyon sok munka és valódi szépérzék találkozik a megvalósításában. Sőt, maga a doboz, a játékszabály is hív a megismerésre.  

crimewriters.jpgDióhéjban a játék lényege, hogy mindegyik játékosnak megadott idő alatt (10 perc) lehetősége nyílik írni egy krimit – bűnügyi történetet, bizonyos támpontokkal, amit a kártyák szolgáltatnak. Ki, kit, hol, hogyan tett a bűnügyben? A megírt történet legyen a lehető legkacifántosabb, de következetes, és legyen minél nagyobb kihívás a társaság többi tagjának, hogy megdolgoztassák Sherlock-i logikájukat. Ezután a játékosok megfejtik egymás történeteit.

És leesik a tantusz: ez a játék komolyan veszi a játékosait! Tapasztalataim azt mutatják, hogy sokan nem igénylik ezt a játéklehetőséget, inkább egy reklámszünetes/agyeldobós élményre vágynak, nos a Crime Writers nem ilyen. Ez nem ’filler’, ez a játék befektetést kér. Itt, ha valakiben lapul bárminemű dramaturgiai talentum, akkor az a felszínre törhet, sőt ez a játék lelke, hogy a játszóinak kreatív teret engedjen. Nagyon ritkán találkozom ilyen bátor hozzáállással a játékosok felé, és igazán értékeltem! A játékhossz így erősen függ a játszók számától, ez a fél órától az egész estés élményig tarthat, s ez főleg rajtatok múlik.

Ajánlom a ’Crime Writers’ játékot elsősorban a krimi műfaj kedvelőinek, illetve mindazoknak, akik nem ijednek meg egy mély szellemi utazástól saját maguk, és társaik elméjében. Köszönöm az élményt a fejlesztő csapatnak!

Jó játékot mindenkinek! :)
További info: https://facebook.com/lullagames

Melissa & Doug Élménybeszámoló

2017. szeptember 28. - mitjatsszunk?

img_20170926_103922_resized_20170926_092917416.jpgA családi és komplex társasjátékok rajongójaként a figyelmem fókuszában ezen ipar termékei vannak, de nagyon üdítő élmény időnként kikacsintani a komfortzónámból és új, eddig számomra mindössze érintőlegesen ismert vizekre evezni. A napokban a Melissa & Doug márka gyermekjáték bemutatóján jártam és gondoltam összeszedem a tapasztalataimat, mert elképesztő élmény ért.

A gyerekjátékok más terep, egy másik világ, egy másik piac, mint a társasjáték. Az általános megcélzott korosztály a 2 és 4 év között van, ez esetleg mehet egy kicsit alá/fölé, de mindenképpen van ajánlott felső korhatár.

Nagyon izgalmas kérdés, hogy mitől jó gyerekjáték a gyerekjáték? Ezt most nem merészkednék egyetlen mondatban definiálni, inkább körülírom a véleményemet. Nagyon sok negatív tapasztalattal a hátam mögött elképesztően sok „gagyi” cuccal és bóvlival találkoztam, így bizonyos szempontból a „gyerekjáték” kifejezés már-már pejoratív jelzőként is működött nálam, és most nagyon jó volt modern gyerekjátékokkal találkozni. Milyen a jó gyerekjáték? Valóban gyermekeknek készült játék.

A bemutató napon látott játékok mögött hatalmas nagy figyelmet éreztem. Lerí róluk, hogy az amerikai tervezőpáros: Melissa & Doug gyakorló szülők, láttak már gyereket, van elképzelésük mi érdekli, mi érdekelheti őket és szerettek volna nekik olyan játékot adni/készíteni, ami leköti a figyelmüket, fejleszt, foglalkoztat, gyönyörködtet, tanít. Úgy éreztem a sok bemutatott játékon, hogy – és most némi túlzással élvén – engem, (gyermeklelkű) felnőttet is foglalkoztat. Ez egy családi játéknál követelmény, ám itt a gyerekjátékoknál pluszban hatalmas nagy szó, s nagyon ritka tünemény.

A teljesség igénye nélkül pár gyöngyszem, amit mindenképpen megemlítenék (az általam adott nevek eltérhetnek a valós terméknevektől, egyszerűen én így hívom őket):

’Babrafal’img_20170926_103907_resized_20170926_092926145.jpg

Azonnal beszippantott. A kétéves matató-menyország! A kicsi rakoncátlan ujjacskák Mekkája! Nagyon L’art-pour-l’art-nak tűnhet így elsőre, de megszólalt bennem a kétéves énem: hatalmas élmény nyitogatni, csukogatni a színes ajtókat, ablakokat! Nagyon tetszett, hogy a sima állatkás falon kívül ház alakú, tematizált pl.istállós változatban is kapható, aminek az ablakait lehet a matatófalban megismertek alapján nyitogatni. Ehhez persze rengeteg variálható állatka és dekorációs elem létezik (pl. ’Pasture Pals’ lovacskák). Mondanom se kell, természetesen mindez minőségi fa alapanyagból, fém zárakkal készült.

img_20170926_110936_resized_20170926_092924688.jpg’Sound Puzzle’: A hangzó kirakó

Illeszd a dolgokat a helyükre, ha sikerül, akkor olyan hangot hallasz, amit az a helyére illesztett dolog ad ki. Alapvetően nem szeretem azokat a gyerekjátékokat, amikhez kell elem: „Elemes játékot csak az ellenséged gyerekének…” – mondja a humorista. Egyetértek, kivéve a ’Sound Puzzle’ esetében! Itt nincs instant gombnyomásra sikerélmény. Itt csak akkor van zene, ha ügyes voltál.

Minden idők legegyszerűbb (és legnagyobb élményt adó) színezője: a ’Water Wow’

Tömény zsenialitás! Vonalon belül maradni? Ugyan már! A lényeg, hogy egy vízzel feltölthető tollat használunk, ami egy sörteszerű cuccal a végén egyenletesen adagolja a vizet a képre, ami így kiszínesedik. Hihetetlen nem igaz? Megtetszett, rögtön vettem is egyet, s a feleségemmel mindegyiket kiszíneztük. Nagyon jól szórakoztunk közben! Természetesen újra színezhető, többször használatos a füzet, mert amint elpárolog a víz, a képek színüket vesztik és kezdődhet előröl a móka.kepkivagas_1.JPG

Nagyon szépen köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, hogy megismerhettem a Melissa&Doug remek, minőségi termékeit!

Kívánok mindenkinek jó játékot! :)

További info+webshop: https://www.jatektenger.hu/hu/markak/melissa-doug?utm_source=sajtotajekoztato7&utm_medium=edm&utm_campaign=melissaanddoug

süti beállítások módosítása